Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században - Budapest Főváros Levéltára Közleményei (Budapest, 2004)
Labádi Lajos - Takács Edit: Szentes város levéltára és levéltárnokai
tárnoki hivatal felállítása. A közgyűlés méltányolta az előterjesztést, de a határozatában önállónak mondott levéltárnoki tisztséget összekötötte a harmadjegyzőséggel. Az így kiírt állást Huszka Károly 19 nyerte el, aki 1865 augusztusáig viselte hivatalát. Működése idején megszaporodtak a levéltár elhelyezésével kapcsolatos problémák. Egy 1861 szeptemberében kelt jelentésből kitűnik, hogy a „Szentes város közönségét egyaránt érdeklő legdrágább kincs - a Levéltár, oly helyre van zsúfolva alkalmas helyiség hiányában, mely biztosítékot a megőrizhetőségre egyáltalában nem nyújt, s a volt szolgabírói hivataltól átvett levéltár elhelyezésére teljesen elégtelen." A zsúfoltság mellett más jellegű veszély is fenyegette a levéltári anyagot. Erről tanúskodik Huszka Károly levéltárnok 1863 végén kelt kérvénye: „Az egereken kívül (noha a csapdák csalétkekkel szorgalmasan ellátva vannak, de ritkán fognak) már patkányok is beszoktak a levéltárunkba; nehogy tehát ezen veszedelmes férgek oly pusztítást tegyenek, ami kipótolható soha nem lenne: egy patkányfogó vasnak minél előbbi beszereztetését tisztelettel kérem." Az elhelyezési gondok 1865 elején valamelyest enyhültek, a levéltári anyagot sikerült biztonságosabb helyiségekbe telepíteni. Szentes 1865 nyarán elveszítette rendezett tanácsú jogállását, ami számos korábbi tisztség leépítését, illetve összevonását eredményezte. Ezek közé tartozott a levéltárnoki is, amelyet ismét az aljegyzöséghez kötöttek. A Gazdasági Bizottmány tiltakozásul kijelentette, hogy „Szentes városának régi időktől, különösen a váltság kezdetétől fogva nagyszerű levéltára lévén, annak kezelését jegyző nem vezetheti, ennél fogva a létező Levéltári Hivatalt meghagyni kéri"; - de ellenvetésének nem lett foganatja. A levéltár kezelését 1865 augusztusában Aigner Imre 10 első aljegyző feladatai közé sorolták be. A nehezen kialakított rend fellazult, a levéltári nyilvántartások folyamatos vezetése elakadt. Ezt csak tetézte az 1866 februárjában kipattant bélyegcsonkítási és okirathamisítási botrány, melyért a felelősség Aigner aljegyzőt terhelte. A tanács szigorú rendszabályokat vezetett be, amelyek lényege: „A levéltári helyiségek kulcsai a levéltárnok által Főbíró úr kezeihez azonnal átadandók és kettős pecsét alatt őrizendők. Az időnként szükségelt 29 Huszka Károly (1834-1897) Gimnáziumot végzett. 1854-től 1861-ig városi írnok, majd adószedői ellenőr, 1862-65 között levéltárnok, ezt követően városi alkapitány, utóbb megyei központi iktató. 30 Aigner Imre (1829-1880) bölcsészetet tanult a Szegedi Lyccumban, egy évig mérnöki tudományokat hallgatott a pesti egyetemen. Végigharcolta a szabadságharcot; hadnagyként szerelt. 1850-1860 között aljcgyző-lcvéltárnok Hódmezővásárhelyen, 1861 /62-ben megyei írnok. 1862 február végén szentesi aljegyzővé nevezték ki a törvénykezési osztályhoz; 1865-ben hatáskörébe utalták a lcvéltámoki teendők ellátását is. Tisztségét 1866 végéig viselte. Hivatali pályafutását bírósági végrehajtóként fejezte be.
