Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században - Budapest Főváros Levéltára Közleményei (Budapest, 2004)

Labádi Lajos - Takács Edit: Szentes város levéltára és levéltárnokai

A városi tanács 1853 januárjában Farkas Lajos munkáját tökéletesen elvégzettnek és befejezettnek nyilvánította, egyben indítványozta, hogy a kialakított rend megőrzése és a nyilvántartások folyamatos vezetésének biztosítása érdekében a községi választmány tegye meg a szükséges lépéseket egy függetlenített levéltárnoki állás szervezése érdekében. A választmány a kezdeményezést támogatta, s felkérte Farkas Lajost a létesítendő levéltárnoki állás elfogadására. Mivel Farkas az ajánlatot elhárította, nyilvános pályázatot írtak ki. Az 1853. február 26-án megtartott választáson az öt pályázó közül Kamocsay János'

6 került ki győztesen. A megyefőnök a választás eredményét jóváhagyta; az első függetlenített levéltárnok megkezdhette működést. Az önálló levéltárnoki tisztség 1861-ben veszélybe került. A februári tisztújítás alkalmával - visszatérve az 1848-as alapra - nem választottak külön levéltárnokot, hanem a korábbi gyakorlatnak megfelelően az aljegyző feladatkörébe utalták a levéltár kezelését. Igen hamar kiderült, hogy a döntés átgondolatlan volt. Az összevont tisztségre megválasztott Lakos Lajos

11 egy hónap múlva benyújtotta lemondását, utóda - Rákos Antal

28 - hamarosan szintén ezen gondolkodott. A polgármester belátta a helyzet tarthatatlanságát, ezért az 1861. április 25-diki közgyűlésen indítványozta, hogy mivel „a másodjegyzőséggel összekötött levéltárnokság együttesen részint azért nem teljesíthető, mert a jegyzői teendők a szóbeli bíráskodás, törvénykezés és közigazgatás terén túlterhelőleg megszaporultak, részint mert a volt szolgabírói ügyiratok átvétele és rendezése már magában elégséges egy levéltárnok minden percét igénybe venni", állapítassék meg egy önálló levél26 Kamocsay János (1818-1893) a gimnázium öt osztályának elvégzése után, 1834-ben katonának állt. A Miklós orosz cár nevét viselő császári lovasezredben szolgált; 1848 májusában végclbocsátással szabadult, őrmesteri rendfokozattal. Mint kiszolgált katonát, kinevezték a szentesi lovas nemzetőrök oktatójává. 1848 decemberétől a 13. Hunyadi huszárezred hadnagyaként szolgált. 1849 szeptemberében kinevezték a szentesi járás csendbiztosává. 1853-61 között Szentes város lcvéltárnoka, majd közigazgatási tanácsnoka. 1862-65 között a város polgármestere, utóbb - a rendezett tanácsú jogállás elvesztése miatt - 1867-ig főbírája. Az 1870-cs években ármentcsítő társulati igazgatóként tevékenykedett. 27 Lakos Lajos (1815-?) Debrecenben bölcsészetet és jogot végzett. 1837-47 között városi írnok, 1849-től 1860-ig közigazgatási tanácsnok Szentcsen. 1861 elején aljegyző-lcvéltámokká választották, de tisztségéről hamarosan lemondott. 1862-67 között ismét városi tanácsnok, mely tisztségében 1868-ban megerősítették. 28 Rákos Antal (1824-1866) nyolc „iskolát" és két évig teológiát végzett. A szabadságharc idején főhadnagyként szolgált a torontáli 1. zászlóaljban. 1850-54 között napidíjas, majd rendes írnok a megyefőnöki hivatalban, ill. a Csongrád járási szolgabíróságnál. 1854-től 1860-ig a Szentesi Cs. Kir. Vegyes Szolgabíróságnál törvénykezési iktató-kiadó. 1861 márciusától 1862. január végéig Szentes város aljegyzö-lcvéltárnoka, 1862. január 29-től haláláig városi főkapitány.