Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században - Budapest Főváros Levéltára Közleményei (Budapest, 2004)

Labádi Lajos - Takács Edit: Szentes város levéltára és levéltárnokai

szerint a repertórium múlhatatlanul szükséges azért, hogy a „meglévő oklevelek, jegyzőkönyvek és azokhoz tartozó okiratoknak számát tudni, és azt az illető hiva­talnoknak kezelése és számadása alá aszerint általadni lehessen"; a jegyzőköny­vek regestruma pedig azért, hogy „akár a városi köz, akár egyes polgárok magán ügyét illető jegyzőkönyvi végzések és oklevelek bármely időben, rögtön feltalál­tathassanak". Vosits Ferenc mennyiségi számításokat is végzett, melyek szerint az 1830-1840 közötti évek regestrálandó jegyzőkönyvei (tanácsülési, közgyűlési, szóbeli bírósági, törvényszéki) 24.695 jegyzőkönyvi számot tesznek ki; ehhez hozzászámítandó az iratok jegyzőkönyvi számokkal való ellátása, valamint az 1772-1816 között keletkezett jegyzőkönyvek és iratok rendezése. Becslése sze­rint mindezek elvégzésére legkevesebb két év szükséges. A városi szabályrendelet a felvázolt feladatokat a levéltárnoki teendőkkel egybekötött aljegyzői tisztség kö­telességei közé sorolta. Az állást 1849 áprilisában Farkas Lajos 14 ügyvéd nyerte el, aki azonban a szabadságharc eseményei miatt komolyabb rendezési munkába már nem foghatott. A szabadságharc leverése után fontos mozzanatnak számított a tanács 1849. december 22-én hozott határozata, mely kimondta: „Minthogy a levéltárnokot, ki egyúttal aljegyző is, az indítványozott rendbe szedéssel terhelni lehetetlenség, - a városi levéltárnak szokott módon rendbe szedésére egy ahhoz értő egyénnek felfo­gadásával a polgármester megbízatik, jelentése elváratván." E határozatban első ízben fogalmazódott meg egyértelműen annak felismerése, hogy a levéltárnoki tisztséget nem szerencsés egyéb tisztséggel összekapcsolni. Az 1849 szeptembe­rében kinevezett aljegyző - Farkas László 23 - továbbra is felelős őre maradt ugyan a levéltárnak, de az aprólékos munkát igénylő rendezés alól mentesült. A polgár­mester a korábbi aljegyzőt, Farkas Lajost kérte fel a levéltár rendezésére, aki 1850 áprilisában megkötött szerződésben vállalta, hogy a Vosits Ferenc által készített tervezetnek megfelelően két év alatt, 1000 pengőforint fizetésért elvégzi a mun­kát. Vállalásának eleget tett: 1852 végére befejezte a városi levéltár rendezését, el­készítve a kívánt repertóriumot és regestrumokat. Rendkívül gondos, szakszerű munkát végzett, melyet bizonyít, hogy az általa készített segédletek napjainkban is kiválóan használhatók. 24 Farkas Lajos (1827-1885) ügyved, 1849-ben aljegyző-lcvéltámokká választották, de a nemzet­őri szolgálat miatt tényleges hivatali munkát alig végzett. A gyakorló ügyvédkedés mellett 1850/52-bcn ő végezte cl a városi levéltár alaprendezését. 1861-ben rövid ideig aljegyző, majd városi ügyész, dc lemondott hivataláról, s ügyvédként működött haláláig. 25 Farkas László (1827-?) ügyvéd, Farkas Lajos ikertestvére. 1849-52 között városi aljegyző, majd 1855-ig főjegyző Szentesen. További sorsa nem ismert.

Next

/
Thumbnails
Contents