Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században - Budapest Főváros Levéltára Közleményei (Budapest, 2004)

Dominkovits Péter: Két törvényhatósági levéltáros a XX. század első feléből Házi Jenő és Sümeghy Dezső

kakörben lelkiismeretesen dolgozni."" A pályázatot elnyerve, a 226/923. sz. főispáni rendelettel állásába kinevezték.

12 Sümeghy levéltárosi tevékenysége során kitűnő kapcsolatban állt felettesével, a levéltár rendezését, kiépítését, főlevéltárosa távlatos céljait támogató GévayWolf Lajos alispánnal.

13 1938-tól munkájára egyre jobban rányomta bélyegét a zsidótörvények okozta igazolásokkal kapcsolatos feladattömeg: idejének egyre nagyobb részét leszármazás- és családtörténeti kutatások tették ki. Akta- és ügyfélszolgálati tevékenysége folyamatosan nőtt, különösen sok feladatot jelentett az anyakönyvi ügyek intézése. Egészségét a megyeház és levéltára háborús sérülései nagyon megviselték; amint lehetett, újra hozzákezdett a rendezéshez, de betegeskedése miatt 1948-ban nyugdíjazását kellett kérnie. A megyei vezetés, majd a Levéltárak Országos Központja 1950-1953 során időszaki foglalkozású alkalmazottként felkérte őt a vármegyei levéltár újbóli rendezésére, amit a régi rend visszaállításával próbált megcselekedni. A kényszerű visszavonultságából a soproni egyetem megbízása zökkentette ki. 1954-ben a bányászattörténeti tanszéken tanársegédi állást kapott, és újabb tudományos feladatként bányászattörténeti, alapvetően Brennbergre vonatkozó anyaggyűjtést kértek tőle. Az iratgyűjtést, fordítást nagy lelkesedéssel végezte 1957. április 11-én bekövetkezett haláláig. Sümeghy szakmai kapcsolatrendszere alig ismert, de az bizton állítható: Háziénál jelentősen kisebb lehetett. 0 is tagja volt több országos szakmai és helyi társadalmi egyesületnek (pl. Frankenburg Irodalmi Kör). A kutatók, érdeklődők, ügyfelek „aranyszívű, támogató mentor"-a ként jellemezte őt a muzeológus Csatkai Endre, aki szerint levéltára felépítéséért „feláldozta történeti pályafutását is".

14 11 SL XIV. 44. 3. d. Makó, 1923. március 9. 12 SL XIV. 44. 9. d. Vegyes iratok, Sümeghy Dezső kérvénye az átköltözés anyagi támogatásához, Makó, 1923. június 19. (fogalmazvány). 13 Gévay-Wolf utódával már nem volt ennyire harmonikus az együttműködés, ahogy az Szabó István egyik levele is sejteti. („Lehet különben, hogy a mondott dologban talán a változás mégsem lesz oly nagy, mint ahogy most látszik. Legalább is az én csepregi látogatásommal kapcsolatban új gazdátok elég jól viselkedett. Igaz viszont, hogy ez megint a Tc érdemed: emlékezem, hogy Tc korrigáltattad a főjegyzővel az alispán téves viselkedését..."). Szabó István Sümeghy Dezsőnek, Bp. 1940. okt. 26. SL XIV. 44. 1. d. Az alispán személyi iratai között alapvetően csak saját pályaívére vonatkozó dokumentumok találhatók: SL XIV. 92. Gévay-Wolf Lajos Sopron vm. alispánjának iratai, 1. d. 14 Csatkai, 1957, 144-145.