Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században - Budapest Főváros Levéltára Közleményei (Budapest, 2004)

Hanny Erzsébet: Egy sokoldalú „szakférfiú": Toldy László

A város fejlődésével, az igazgatási feladatok bonyolultabbá válásával egyidőben, az 1890-es években merült fel az igény egy közigazgatási könyvtár létrehozására, mely a tisztviselők munkáját segítené. Részben már volt egy ilyen gyűjtemény, a Fővárosi Statisztikai Hivatal szakkönyvtára, de az igazgató, Kőrösy József elzárkózott attól, hogy a tervezett új könyvgyűjteménynek is otthont adjon. 1892-ben Toldy engedélyt kért a levéltár számára akadémiai kiadványok vásárlására. Előterjesztésében a várostörténet fontosságát hangsúlyozta. E pillanatban még szó sem volt a városi könyvtár ügyéről, csupán egy házi, szakmai könyvtár gyarapításáról. A fővárosi tanács a kért összeget kiutalta, és néhány nappal ez után átiratban érdeklődött, hogy a főlevéltárnok el tudná-e helyezni a létesítendő székvárosi könyvtárat a levéltárban. Mivel erre Toldy igent mondott, ezzel tulajdonképpen magára vállalta a fővárosi könyvtár gondozását. Rövidesen kidolgozta nézeteit a könyvtár kiépítéséről. A főváros illetékesei és Toldy azonban nem ugyanarról a könyvtárról beszéltek. Míg a főlevéltárnok javaslata főleg akadémiai kiadványokra, kötelespéldányokra és legfőképpen Budapest történetével és várostörténettel kapcsolatos kiadványokra vonatkozott, addig a tanács egy közigazgatási könyvtár kialakítását várta volna el. Mindez azonban nem akadályozta meg, hogy a tanács 1893. március 16-i döntésében formálisan is Toldyra bízza a könyvtár kezelését. Ahogyan Remete László könyvtártörténetében olvashatjuk, a főlevéltárnok és a tanács „két malomban őrölt", aminek idő múltával zavaros következményei lettek. Nem kevésbé súlyos személyes konfliktust szült a kötelespéldányokra vonatkozó javaslat. Már 18 esztendeje az ún. ügyészi példányokat a Statisztikai Hivatal kapta. Az 1893-as döntés ezeket is a levéltárhoz irányította, megfosztva ezzel a Statisztikai Hivatal Könyvtárát az ott évtizedes előzményekkel rendelkező sorozatok, folyóiratok folytatásától. Valószínűleg ekkor kezdett elmérgesedni a viszony Toldy László és Kőrösy József között, aki érthető módon könyvtára érdekeit igyekezett érvényesíteni, és szembehelyezkedett az állományát csorbító intézkedésekkel.

13 14 1900-ban az Aquincumi Múzeumnak ajándékozza az 1885. évi kiállítás helyszínrajzát, 1904-ben temetési címereket, olajfestményt, tanonclcvclct és egyéb tárgyakat adott. A Kiscclli Múzeum fényképtárát 291 db általa adományozott fénykép alapozta meg. 1911-ben 4000 koronáért vett meg a Kiscclli Múzeum egy díszes kéziratos könyvet stb.: Budapest Régiségei 7. (1900), 164. p.; Budapest Régiségei 8. (1904), 180. p.; Seenger Ervin: Az újkori osztály - Kiscclli Múzeum története. In: Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964), 31-32. p. 15 Toldy László czirányú tevékenységéről: Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története. Bp., 1966. FSzEK. (a továbbiakban Remete, 1966) 26-39. p.