Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
A kocsmák, fogadók, mint politikai megbeszélések és egyéb mindennapi csetepaték, botrányok színterei
200 A kocsmák, fogadók, mint politikai megbeszélések és egyéb mindennapi... tását követően szitkozódva egymásnak estek a vendégek. Miután a fogadóban tett kijelentések ugyanúgy nyilvánosnak számítottak, mintha azokat a templomban, a tanács vagy a céh előtt, esetleg a nyílt utcán mondták volna, ennek megfelelően megítélésük is szigorúbb elbírálás alá esett.34 A kortársak ezen szidalmai, az ún. verbal injurien a mai rágalmazásnak, becsületsértésnek felelnek meg, amely után a sértett fél elégtételt kérhetett a tanács nyilvánossága előtt.35 Ez Óbudán, a pest-budai gyakorlathoz hasonlóan általában bocsánatkérést, kézfogást és pénzbüntetést jelentett. A 18. század végére emellett akár áristomba is helyezhették a felelősöket.36 Az óbudai németek, hasonlóan a budai társaikhoz, általában a Schelm, Spitzbub (csirkefogó, gazember), Hundsfott (a kutya ..., vö. mai huncut szóval),37 ritkábban a Dieb (tolvaj) szavakkal szidták ismerőseiket. A „zsebmetszó” a „tolvaj”-nál is dehonesztálóbb volt.38 Az olyan jelzők, mint a „templomtolvaj” (Kirchen Dieb) már ritkának, erősen gyalázkodónak számítottak.39 A nőkre általában a Húr (kurva) vagy Kanaille (Canalie, gazember), esetleg a Luger (hazug) címeket aggatták. (Egyéb esetekben magyar káromkodásokra is bőven akad példa.) Az 1732-ban elhunyt bíró, Szegeta Tamás fia, György többször került összetűzésbe ilyen helyzetben. Az őt gúnyoló Rátz Jancsit például 1745-ben bocsánatkérésre és 2 Ft büntetésre ítélték,40 pár nap múlva viszont már Szegetát ítélték el, amiért apja hivatali utódát, Genszki Simont huncutnak (S. V. hunßrut) nevezte, mert nem tartotta jónak a bort, amit kapott tőle41 (itt felmerül, hogy a szitkozódás csak két befolyásos személy vagy család közötti esetlegesen mélyebb konfliktus kivetülése). 1748-ban az egyik (valószínűleg az alsó)42 községi kocsmában Joseph Strohberger a fogadós Pumhauser jelenlétében durván megsértette Anton Pillért és Balthasar Knorrt. 34 Erről részletesen ld. pl. Bónis 1962. 247-260. p. 35 Bónis 1962. 247. p. 36 Például Michl Gröschl óbudai házas zsellért, aki 1781-ben Florian Wildt jobbágyot az egyik községi fogadóban szidalmazta és arcon ütötte. Büntetésképp három órára áristomba tették, s ha legközelebb is ilyesmire vetemedne, 25 ütést ígértek neki. BFL V.l.a 5. kötet 1781.12.22. 37 A szó magyar nyelvbe kerüléséről egy Tolna vármegyei példa: „Kaposvári Nagy Márton 1804. szeptember 23-án »Háry Mihályt meghunczfutolta, és megittasodván garázdálkodott«, büntetése 2 frt." Balázs Kovács 2009. 100. p. 38 A 18. századból egy példa van rá, 1779-ben Caspar Pillmayer bognárt Valentin Rueß nyergesmester és legényei zsebmetszőnek (Beitlschneider) nevezték Óbuda alsó fogadójában. A tanács közbenjárására a két fél kiegyezett, de Rueßt és legényeit kötelezték állításuk visszavonására és nyilvános bocsánatkérésre. (Az eset érdekessége, hogy pénzbüntetést nem kaptak.) BFL V.l.a 5. kötet 1779.03.08. 39 Ld. Johann Hauswürth panaszát, amiért Jakob Willich cipész templomtolvajnak titulálta az egyik uradalmi fogadóban. Willich az ekkor szokásos büntetési tételeket kapta: bocsánatkérésre kötelezték szava visszavonásával együtt és 2 Ft letételére a bíróságon, azaz a tanács előtt. BFL V.l.a 4. kötet p. 91. 1748.02.05. 40 BFL V.l.a 4. kötet 13. p. 1745.02.27. 41 BFL V.l.a 4. kötet 1745.03.03. 42 Az ügyben tanúként szereplő Pumhauser előző évben az alsó községi kocsmát üzemeltette, azonban előfordult, hogy évenként cserélgették a fogadósok egymás közt a helyeket.
