Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
A kocsmák, fogadók, mint politikai megbeszélések és egyéb mindennapi csetepaték, botrányok színterei
A kocsmák, fogadók, mint politikai megbeszélések és egyéb mindennapi...201 A fogadóban Pillért nevezte akasztanivalónak,43 Hans Georg Krenn-nél pedig ugyanezt mondta róla és Knorr-ról.44 Strohberger emelt összegű büntetést kapott, továbbá figyelmeztetést, hogy ismételt előfordulás esetén minden további nélkül 24 Ft-ot fognak behajtani rajta.45 A fogadósok sem maradtak ki a hasonló esetekből. A század közepén mindkét községi fogadósról, Hans Georg Pumhauserről (Bumhauser), és Philipp Augsburgerről is több ilyen jellegű beszámoló maradt fenn (a tanácstagoknak szólókat már fentebb láthattuk). Utóbbit 1747-ben ketten is bepanaszolták, Johann Lebenstein esetében Augsburger nem állt meg a szóbeli szidalmaknál, hajánál fogva cibálta és bikacsökkel verte.46 Ehhez képest enyhe - vagy inkább a szokásos - büntetést kapott a fogadós: 4 forint megadására és a másik kettővel szembeni bocsánatkérésre kötelezték. Valószínűleg a panaszos Lebensteint sem kellett félteni, mert fél év múlva épp ellene nyújtott be panaszt az alsó kocsma fogadósa, Hans Georg Pumhauser, amiért az huncutnak (s.v. Hunßuth) nevezte. A vizsgálat során kiderült, hogy a két fél kölcsönösen szidalmazta egymást, majd ezt követően a fogadóst Lebenstein legény hajánál fogva a földre taszította és ingét szétszakította. Mivel mindkét fél hibás volt, a tanács kölcsönös bocsánatkérésre és 20-20 Ft letételére szólította fel őket, a legényt pedig kötelezték az ing árának megtérítésére.47 Egy pár évvel későbbi esetben ugyancsak Pumhausert a kocsmában történt szidalmazásért a nyilvános bocsánatkérés mellett egy font gyerta megadására kötelezték az Óbudán működő Szegény Lelkek Testvérisége javára. A bejegyzés nem írja, de a büntetési tétel alapján valamilyen durvább sértésről lehetett szó.48 A pletykák, félreértések ellen szintén lehetett jogorvoslattal élni, mivel sokszor a másik tisztességét kérdőjelezték meg vele, ami különösen nők esetében jelentett érzékeny pontot. 1786-ban Christian Tempf szabómester panaszolta be legényét, Christian Schwedart, valamint egy a Zichy-kastélyban lévő raktár (k. k. Depot) egyik volt katonája, Matthias Fischer özvegyét, Magdalénát, amiért azok megcsúfolták nejének tisztességét. A két személy Johann Frey bormérésében iszogatott, amikor a legény bűnös módon (frewentlich) kezdett viselkedni a nővel, és illetlen helyen tapogatta (auf ein ungebührliches Orth gegrifen). Az özvegyasszony állítólag erre a következő szavakban tört ki: Menj Tempf asszonyához, az egy kurva és még fiatal is, és tapogasd őt ott, amit 43 ...daß er ihme wolle henckhen lassen ”, BFL V.l.a 4. kötet p. 96. 1748.08.25. 44 „ ...daß er ihm zu den Antoni Pillér wolle henckhen lassen" Uo. 45 A bírsága 10 Ft volt, de a jegyzőkönyvben ezt kijavították ötre. Lapszéli bejegyzés szerint a büntetést befizette. BFL V.l.a4. kötet p. 96. 1748.08.25. 46 „ mit osfey geschlagen ’’ A másik panaszos, Christian Singer ugyanezekre panaszkodott. BFL V. 1 .a 4. kötet p. 64. 1747.02.04. 47 BFLV.l.a4. kötetp. 89. 1747.09.25. 48 BFL V.l.a 4. kötet p. 161. 1754 eleje. Ugyanezen év nyarán már Pumhauser panaszkodott, amiért Johannes Torschmon és Stephan Linbergerin a becsületébe gázolt. A két férfi enyhébb büntetést kapott, mindössze bocsánatot kellett kérniük, és az eset ismétlődése esetén kellett volna 3 Ft-ot fizetniük. Uo. p. 176. 1754.06.15.
