Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
A szőlő útja - a földtől a hordókig
A szőlő útja - a földtől a hordókig 97 ilyen ügyletelőkre 12 forint vagy 50 botütésnyi büntetést szabtak ki.92 A jelek szerint valóban megszűnt ez a gyakorlat, a jegyzőkönyvekben ezt követően csak egyszer fordul elő.93 Az elszállított borok után a kereskedő, vagy közvetítő köteles volt visszaadni az üres hordókat eredeti tulajdonosának,94 ami, a jelek szerint, nem mindig sikerült. 1775-ben Simon Klein bepanaszolt egy alattyáni (ma Jász-Nagykun-Szolnok megye, Alagyán) parasztot, aki egy hordó bort vásárolt tőle, de hordóját nem juttatta vissza hozzá, noha megbeszélték, hogy azt elhozza Óbudára, a hetivásárra. Az alattyáni Fehér András beismerte, hogy hibázott, mivel az üzletüket követően pár hónappal csak Pestig vitte az üres hordót, ami ott valahol elkallódott. Fehérnek ezért egy ugyanolyan hordót kellett Kleinnek adnia.95 1793-ban hasonló üzletet követően gróf Batthyány Tódor bölcskei birtokáról 64 hordót (összesen 446 % akónyit) küldött vissza egy óbudai gazdának, Andreas Jagoschitznek.96 Helyiek is foglalkoztak az óbudai bor kereskedelmével, erre jó példa Michael Schmutz és testvére, Julius. Michael kádármester volt, „első kézből” tudott közvetlen kapcsolatot kialakítani azon gazdákkal, akiknek borait felvásárolták forgalmazás céljából.97 Julius kimutatása szerint, aki a szállításért felelt, a két fivér üzlete egészen Temesvárig jutott, ahol a fehér- és vörös-, ó- és újborokért 1361 forint 17 krajcár bevételre tettek szert 1787-ben, ami akkoriban nagyjából egy tehetősebb, házzal, szőlőkkel, nem csekély ingósságal rendelkező gazda vagyonának felelt meg.98 A borkereskedő kádárnak, gazdag hagyatéka alapján jól és régóta ment az üzlet. A sikeresebb eladás érdekében alkalmi társulások jöhettek létre, ezek működésére egy 1799-es panasz világít rá. Joseph Lex állítólag 600 forinttal társult egy alkalmi borügyletbe Anton Stier és Johann Ecker mellé, akik együtt 375 forinttal kezdték azt meg. Lex nehezményezte, hogy a borügyletük végén az osztozkodásnál nem vették figyelembe, hogy ő magasabb összeget szánt arra, a bepanaszoltak viszont azzal védekeztek, hogy ők Lex csatlakozása előtt már eladtak 350 akó bort, ráadásul Lex pénzét nem is használták fel teljesen, az osztozkodásnál pedig még elégedett volt Lex. A tanács ennek 92 Uo. 93 BFL V.l.a 4. kötet 1762.11.20. 367. p. 94 Ld. pl. adásvételi szerződés bor eladásáról, 1788.04.12. BFL Nr. 547. Itt a kereskedők a termelő saját hordóiban vitték el a vörös- és fehérbort, fizetséget azonban sikeres eladás után ígértek, vagyonukkal felelve abban az esetben, ha a szerződésben meghatározott ideig nem tudnák azt megadni. 95 BFL V.l.a 5. kötet 1775.11.24. 96 BFL V.l.b Nr. 912. A hordók 1793. november 3-án érkeztek vissza Óbudára. 97 Hagyatéki leltárában söntéstpult is szerepel, kérdés, hogy ő mért-e ki bort, vagy halála előtt egy megrendelésnek tett eleget. BFL V. 1 .b Nr. 525. 98 Az összeg különböző pénzérmékből és bankócédulákból állt össze, köztük Souverain d’or, körmöci és császári dukát, körmöci arany stb. Kötelezvény, 1787.09.04. és kimutatás a pénzérmékről, s.d. BFL V.l.b Nr. 525.
