Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
A szőlő útja - a földtől a hordókig
98 A szőlő útja - a földtől a hordókig fényében nem változtatott a helyzeten, külön tekintettel arra, hogy a tényleges ügyletet a két másik férfi intézte." Az uradalom természetesen szintén foglalkozott az itt termelt és dézsmálás során beszedett bor értékesítésével. Jó szüret esetén különösen igyekezni kellett a bor eladásával, mert egyrészt a 18. században még nem tudtak maradéktalanul gondoskodni azok hosszútávú eltartásáról,99 100 másrészt nem mindig volt elegendő tárolókapacitás azok megőrzésére. Ilyen üzletek esetén vagy az uradalom adta hordóstul a bort, s a szállítást követően visszakapta az üres hordókat, vagy a vásárló küldött üres hordókat, amelyeket megtöltöttek és elszállítottak a vásárlónak. Az üzlet köttethetett uradalmi szinten, a Visegrád-óbudai koronauradalom borait például a bácsi uradalomba szállították az 1770-es években.101 1772-ből fennmaradt egy részletes jelentés Ferberth jószágigazgatótól, eszerint ekkor 80 vasabroncsos, 2715 'A akó bor tárolására alkalmas, valamint 26 faabroncsos, összesen 287 akónyi bort tároló hordót rendeltek a koronauradalom számára 2412 Ft 15 krajcárért. Ugyanitt arról panaszkodott, hogy ekkor sem az uradalmi pincékben, sem a magánházakban nem állt rendelkezésükre elegendő hely a borok tárolására, ezért javasolta, hogy Budaörsön és Békásmegyeren az uradalmi borok tárolására is alkalmas, pincés vámházakat építsenek.102 A nagy mennyiségű bor tárolására 1772-ben beszerzett uradalmi hordókat az alábbi táblázat mutatja. Kimutatás a helyben vásárolt hordókról, részben pedig a Magyar Királyi Udvari Kamara által ide átküldött hordókról (MNL OL E 328 Protocollum 136-137. p. 1772. december 22.) Vásárolt Vasabroncsos Faabroncsos Összesen hordó (szám) akó Ft/kr hordó (szám) akó Ft/kr Ft kr a zsidó özv. Lázártól 3 26 1 Ft 2 13 36 kr 33 48 99 BFLV.l.a8. kötet 1799.09.12. 100 1783-ban Maximilian Marterer szőlőcsősz és neje, Catharina azért nyújtott be panaszt Jeszenovszky jószágigazgatóhoz, mert 1772-ben átadtak az egyik községi fogadóba több hordónyi bort, amit a „nevezetes felfordulás” (die bekannte Aufruhr, ti. lázadás a megnövekedett uradalmi terhek ellen, majd a szabad királyi városi rangért folytatott küzdelem) miatt végül nem fizettek ki teljesen, s ezért 1774-ben két hordó bor megromlott. Az akkori bíró, Martin Hasmann erre hivatkozva akarta megtagadni a bor maradék vételárának (eredetileg 82 Ft, de Marterer a kamatokat is kérte) megfizetését. 1783.03.04. BFL V.l.bNr. 367. 101 Ld. pl. MNL OL E 328 Protocollum 160-161. p. 1773.04.23. 102 MNL OL E 328 Protocollum 136-137. p. 1772.12.22.
