Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
A szőlő útja - a földtől a hordókig
96 A szőlő útja - a földtől a hordókig többször járt itt a szőlőkben dolgozni, és jól ismert ”.86 Érdekes, hogy ugyanebből az évből jegyezték fel az Óbudán működő 25 (!) cipészről: miután nagy számuk miatt nem tudott mindenki megélni, ezért egy részük szőlőműveléssel (Weinbau), más részük egyéb kézművességből próbálta fenntartani magát.87 Borkereskedés, bortárolás Az idegen bor behozataláról és ennek tilalmáról már esett szó, de mi a helyzet az óbudai borok exportjával? A gazdáknak, amennyiben elegendő bort termeltek, a kötelező szolgáltatások (kilenced, tized stb.) leadását követően jogukban állt szabadon értékesíteniük azt. 1717-ben a Magyar Kamara figyelmeztette gróf Zichy Pétert, hogy a helyieket ne akadályozza se a szüretelésben, se a borkereskedésben.88 A fölösleges bor egy részét kereskedőknek adták tovább, vagy akár a községi fogadóba, amelynek nem mindig volt elegendő a várostól kapott bor.89 Amennyiben több volt a községi bor, mint amennyit a helyi fogadókban felhasználtak, tavasszal elárverezték a maradékot.90 Idegen borkereskedők érkezésénél az 1760-as évekig szokásban volt, hogy néhány helyi „stróman” a konkurens gazdák borát nyilvánosan leszólva azok borának árát lealkudta - ezzel nehéz helyzetbe hozva őket. A tanács 1762-ben vetett véget ennek, amikor Martin Hauswürthöt (és Joseph Größt, valamint Leopold Gráfot „és a hozzájuk hasonlókat”) beidézték egy botrányos eset kapcsán. A leírásban úgy tűnik, a jelenség meglehetősen elteljedt volt, és nagy károkat okozott a kevésbé erőszakos gazdáknak, szinte szegénysorba taszítva őket (bluth armen Leüthen). Christian Braß egy komáromi kereskedővel szeretett volna megállapodni borának eladásáról, amikor Hauswürth hozzájuk lépett, és Braß borát pocskondiázta.91 A tanács szigorúan megtiltotta az ilyesfajta tárgyalásokat (unterhandlerey), valamint azt, hogy a vásárlókat a meggyőzés érdekében egyesek három-négy napig is vendégül lássák, etessék, itassák, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy akkor az ő borukat fogja megvásárolni. Az 86 BFL V.l.a 7. kötet 1793.02.09. Nr. 10. 87 Valószínűleg a Montour Commission csábította ide egy részüket. A kézművesek Óbudán jogilag zsellérnek számítottak. BFL V.l.a 7. kötet 1793.02.25. Nr. 23. 88 Az 1717. október 1-én kelt figyelmeztetést ld. Gárdonyi 1946. 89 1754-ben az alsó fogadó fogadósának, Johann Lebensteinnek vitt 45 'A akó bort Elisabetha Beringerin. 1772-ben Catharina Bergerin szállított bort az egyik községi fogadóba, amelyből 9 akó bor árát 1777- ben még nem kapta meg (tekintettel a zavaros időszakra). A korabeli fogadós, Matthias Fürstinger nem akarta kifizetni a hátralékot, mivel az még elődje, Martin Ecker bérlete idején keletkezett. BFL V.l.a 5. kötet 1764.04.12., 1777.03.01. 90 1834-ben a maradék községi vörösborra még árverésen sem találtak vevőt, ezért azt átadták Thomas Friedemek. BFL V.l.a 16. kötet 1834.05.03. Nr. 110. 91 „ Du törffest nicht so hoch auß seyn mit deinen wein, ich will ihm umb ein gulden genuch verschaffen." BFL V.l.a 4. kötet 1762.03.27. 356. p.
