Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
A szőlő útja - a földtől a hordókig
92 A szőlő útja - a földtől a hordókig (Lesezettlgeld) megállapítása,54 illetve a tizedállomáson (Zehendt Station) dolgozók névsorának összeállítása,64 65 napidíjuk meghatározása.66 Ez 1834-ben az alábbiakat jelentette: a jegyzőkönyvet a jegyző és a kancellista vezette, a hátralékok beszedésével a két adószedő (perceptor) mellett két másik személyt is megbíztak, felméréshez, a szüreti hordók ellenőrzéséhez ízűm visieren der Maaschlaaden)6’’ további kettőt. A napidíjat egységesen 1 forint konvenciós pénzben állapították meg. Az éjjeli felügyeletért az egyik fertálymester felelt, aki ezért 2 forint bécsi pénzt kapott, a két kisbíróval és a községi hadnaggyal, akiknek 36 krajcár bécsi pénz járt. A présházban további egy személy (der Presser) dolgozott, fizetése a fertálymesterének felét tette ki.68 1837-ben a jegyzőkönyvvezető jegyző és egy kisegítője mellett a hátralékokat beszedő két adószedőt két segéddel, két felügyelőt említenek, valamint egy személy felügyelt a must átvételénél (zur Aufsicht beym Maasch abnehmen), egy pedig a szüreti cédulákra (zum Zettel abnehmen). A fertálymester, két kisbíró és a községi hadnagy éjjeli jelenlétét hasonlóképpen írták elő, azzal a megkötéssel, hogy valamelyik kisbírónak folyamatosan ügyelnie kellett.69 1842-ben az alábbi személyek dolgoztak a dézsmáláson: „ a lajtok és hordók okolására és becsülésére ” két fő, a hátralékok beszedésére a két adószedő és még két fő, „ a restanciák fejében elszedendő termés általvételére megkívántató felvigyázó ” egy fő. A jegyzőt, Nagy Jánost ebben az évben a választott polgárság (vagyis a külső tanács) kérésére mellőzték,70 helyette két másik személyre bízták a jegyzőkönyvezést és a szüreti cédulák kitöltését. A fertálymesterektől megkívánták a folyamatos (éjjel-nappali) jelenlétet, a kisbírók és a hadnagy váltott segítségével. A „présölő”, azaz a Presser személye változatlan maradt, „ a boredények elrendelésére és a bejövendő mustok eltakarítására ”.71 64 1834-ben például 32 krajcár bécsi pénz volt (nyolcadonként 4 krajcár), négy évvel később 48 krajcár (azaz nyolcadonként 6 krajcár bécsi pénz). BFL V.l.a 16. kötet 1834.08.27. Nr. 180., 18. kötet 1838.09.16. Nr. 229. 65 1831-ből pl. BFL V.l.a 15. kötet 1831.09.17. Nr. 138. 66 Pl. BFL V. 1 .a 16. kötet 1834.08.27. Nr. 181. 67 A kifejezést ld. BFL V.l.a 18. kötet 1838.09.16. Nr. 230. Egyébként általában csak a zum visieren kifejezést használták. Maaschladen vagy más néven Stellfaß/Stellfuss alatt azon állóhordókat értették, amelyekben hazaszállították a szüretet. 68 1830-ban a tizedállomáson a jegyző jegyzőkönyvezett, ketten vezették a hátralékokat, mellettük a számadásvezetők, két hitelesítő működött. BFL V.l.a 15. kötet 1830.09.09. Nr. 125. tizedállomásra küldöttek: jegyző jegyzőkönyvez, ketten a hátralékokat vezetik, számadás-vezetők, 2 zum Visiren, 1 fertálymester 1 ft 30 kr ww napidíjjal, 2 kisbíró és hadnagy felváltva 30 kr ww napidíjért, 1 Presser 45 kr ww napidíjjal. 69 BFL V.l.a 18. kötet 1837.10.04. Nr. 243. A fent felsorolt személyek az 1834. évihez hasonlóan 1 Ft konvenciós pénz napidíjban részesültek, a fertálymester 2 Ft bécsi pénzt kapott, a többiek annak felét. A présházban dolgozó sajtoló (Presser) szintén 1 Ft bécsi pénzben részesült. 70 A jegyző ellen ebben az időben vizsgálatot folytattak, ami nem sokkal később felmentéssel zárult. BFL V.l.a20. kötet 1842.10.10. Nr. 169. BFL V.l.a 20. kötet 1842.09.17. Nr. 166.71
