Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
A szőlő útja - a földtől a hordókig
A szőlő útja - a földtől a hordókig 87 A szőlőművelés szabályozása, a szüret folyamata Az alábbi fejezetben a szőlő útját mutatjuk be a boroshordókig. Ami a szabályozásokat illeti, a Magyar Kamara 1717-ben utasította gróf Zichy Pétert, hogy ne akadályozza az óbudaiakat a szüretelésben.46 Az óbudaiak és a földesurak között kötött szerződések hangsúlyos részét képezte a szőlő- és bortermelés kérdése. Mivel szántó és rét kevés volt Óbudán, a szőlő jelentette a fő vonzerőt a telepeseknek.47 Kezdetben három évi adómentességgel csábította ide gróf Zichy Péter az első telepeseket, igaz, jó részük az adómentes, szabad évek lejártával tovább is állt.48 Az 1766-ban, Óbuda kamarai tulajdonba kerülését követően keletkezett új szerződésben már hat szabad év szerepelt, ezt követően minősítették át a szőlőt „régi szőlővé” és adókötelessé.49 A szőlő adásvételét engedélyezték, de az eladónak ügyelnie kellett arra, hogy a szőlőt olyan ember vegye meg, akinek Óbudán van háza.50 A földesúmak járó robotot már 1766-ban meg lehetett váltani pénzzel. 1774-ben a házas zsellérek feladatául jelölték ki, hogy szüret idején az uradalom présházában és pincéjében dolgozzanak.51 Több alkalommal előírták a szőlők megőrzését.52 Az 1770- es évektől a telekkönyvek vezetőjénél jelenteni kellett, ha valaki más szőlőjében ok nélkül mászkált, vagy új utat csinált, s ezekért különböző büntetés járt.53 1792-ben Simon Genszky például azért tett panaszt Adam Pillein vagy a helyi kéményseprő legény ellen, mert a szőlőjében puszta viccből (für wütz) egy flintával lövöldöztek, amellyel károkat okoztak neki. A 18 forintra becsült kárból egyébként a tanács mindössze 6 forint és a 24 krajcár szemledíj megadására kötelezte a rendbontókat.54 A külterületi szőlők és általában a külterület ellenőrzésére, az esetleges rendetlenségek (például lopások)55 megakadályozására a város szőlőcsőszöket fogadott fel. A szőlők épségére vigyázó szőlőcsőszök (Weinhütter, korabeli szövegben előfordul még 46 Gárdonyi 1946. 47 A szőlő szabadabb birtoklása és a boreladás lehetősége eleve vonzóbb lehetőségnek számított a jobbágyság számára, ld. még a bihari Csáky-uradalom lakóinak példáját ugyanebből a korszakból. Papp 2006. 146-150. p. 48 Az 1698-ban érkezett 42 német családból 1703-ban 13 már nem itt élt. Gál 1990. 20. p. 49 BFL V.l.v úrbéri szerződés 2. pont, 1766.06.24. 1772-ben szintén hat évet állapítottak meg szabad évnek. BFL V.l.b Nr. 175. 1771.12.21., kiadva: 1772.01.30., 19. pont 50 BFL V.l.b Nr. 175. 1771.12.21., kiadva: 1772.01.30., 15. pont 51 Az ekkor Óbudán élő 369 házas zsellérre fejenként 18 napi kézi munkával számolva 6642 napnyi munkát írtak elő, ebből 1000 volt a fentnevezett helyen eltöltendő. BFL V.l.v úrbéri szerződés 2-3. pont, 1774.05.30. 52 BFL V.l.v 1774.05.30. 9. pont. 53 BFL V.l.b Nr. 175. 1771.12.21. (érvénybe lépett: 1772.01.30.) 28. és 31. pontok. 54 BFL V.l.a 7. kötet 1792.01.24. Nr. 12. 55 1828-ban például a szőlőkben megszaporodott lopások és egyéb károkozások miatt három új szőlőcsőszt vett fel Óbuda tanácsa. Az új szőlőcsőszök az alábbi területeket felügyelték: 1. Einsiedlerhuttól a Lagerbergig, 2. Rotheinsiedlerhuttól a Kronowatbergig, 3. Goldberg, Peterberg, Pusztahut. BFL V.l.a 15. kötet 1828.01.31. Nr. 57.
