Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
A szőlő útja - a földtől a hordókig
A szőlő útja - a földtől a hordókig 83 savanyító edényeket használtak.19 Az uborkát hasonlóképpen, uborkás hordócskában (Umorcken Vaßl) savanyították.20 A kezdetektől fogva a konyhai felszerelés alapját képezték a serpenyők, rostélyok, tehát előszeretettel fogyasztottak sülthúsokat. Az edények stelázsin történő tárolására már az 1770-es évekből vannak adataink (lásd például 1785-ből: Stellasche oder Schüssel Korb).2' Az ingóságok leltárában ritkán, inkább a tehetőseknél szerepelnek a kávézás, teázás kellékei, cukortartó, vagy tésztaszaggató. A különböző edények, levesestálak22 alapján elmondható, hogy a levesek, főzelékek elterjedtek voltak. Az óbudaiak többsége ónból készült edényeket, tálakat, tányérokat használt,23 a fatányér, cseréptál szegényesebbnek számított.24 A század második felére differenciálódnak a konyhai eszközök, a fatálak háttérbe szorultak, az ón mellett megjelent a sárgaréz, porcelán is,25 népszerűek lettek az üvegflaskák, üvegpoharak.26 Carl Ziegler neje, Rosalia 1767-es hagyatéki leltárában az ónkanalak (8 db), óntálak (9), óntányérok (23) mellett üvegkorsók (3), üvegpoharak (4) és rézkancsó is szerepel, nem beszélve a térítőkről (6), szalvétákról (3).27 A korsó (Kriegl) használata a 18. század vége felé a magyar és rác lakosság körében is általánossá vált.28 A gazdag Joseph Roider (Raider) háztartásából 1794-ben már nem hiányozhattak a cukortartók, csokoládés poharak (Chocollade becher, 2), külön kávés- és teaáskannák.29 A térítők, asztalkendők (Tischtuch) használata már a 18. század első felében általánosnak tekinthető,30 a gazdagabbak akár féltucat közül válogathattak, hogy mivel díszítsék az asztalt. A század végére egyértelmű különbséget tesznek a különböző kendők között az alábbiak alapján: keszkenő (Handtuch, ritkábban Schnupftuch), asztali kendő (Tischtuch), szalvéta (Serveter)3' - az asztal díszítésére szolgáló ún. asztali szőnyeg (Tischteppich)32 már ódivatúnak számított. 19 Ld. pl. BFL V. 1 .b Nr. 492. (1787, a Radl fogadó leltára). 20 Árverési jegyzőkönyv, 1787.09.17. BFL V. 1 .b Nr. 525. 21 BFL V.l.b Nr. 280. (1779, Schißt Korb, sambt schißt, und Täller), 420. (1785). 22 Ld. pl. Matthias Hackel molnármester neje, Anna Maria Liebherr hagyatéki leltára, 1782. BFL V.l.b Nr. 340. 23 Matthias Hackel molnármester neje, Anna Maria Liebherr hagyatéki leltára, 1782. BFL V. 1 .b Nr. 340. 24 Anton Pillér hagyatékának árverése, s.d. (1759 körül), BFL V. 1 .b Nr. 49. 25 Porcelán étkészlet a vízbe fulladt Johann Böhm (Pöhm) hagyatéki leltárában, 1782.05.22. BFL V.l.b Nr. 343. 26 Molnár József hagyatéki leltára, 1783.04.14. BFL V.l.b Nr. 369. 27 Hagyatéki leltár, 1767.05.06. BFL V.l.b Nr. 135. 28 Ld. Merkovics Anna hagyatékát (árverési jegyzőkönyv, 1786.05.06.), BFL V.l.b Nr. 447. 29 Hagyatéki leltár, 1794.04.26. BFL V.l.b Nr. 813. és 1794.05.12. Uo. Nr. 814. 30 Például Cunigunda Mödlhammerin szerényebb berendezésről tanúskodó hagyatékában is felsoroltak három „régi asztalterítőt” 1766-ban. BFL V.l.b Nr. 123. Hagyatéki leltár, 1764.05.05. 31 Árverési jegyzőkönyv a Radl fogadó ingóságairól, 1787.04.25., BFL V.l.b Nr. 492. Hasonló megkülönböztetésre ld. a község seborvosa, Georg Schubert (Schuwerth) 1787 körül készült vagyonleltárát, aki 8 asztalkendő (Tisch Tiecher), 1 asztalterítő (Tafel Tuch), valamint 13 új és 10 régi szalvéta (Salpeter) tulajdonosa volt. Uo. Nr. 529. 32 Hagyatéki leltár, 1788.07.12. BFL V.l.b Nr. 551.
