Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Jogi háttér és a működés keretei
Jogi háttér és a működés keretei 67 nál, ellenkező esetben büntetésre számíthatott.212 Ahhoz viszont továbbra is ragaszkodtak, hogy mindenki csak a saját borát árusíthatja. Amennyiben valaki más borát mérné ki, azt nem csak elkobzással büntetnék, hanem első alkalommal 10 forint konvenciós pénz, másodszorra kétszer akkora büntetés befizetésével a Contracts Cassába.213 Az 1837. évihez hasonló volumenű szabályozás született 1847-ben, amikor a korábbi rendszer érvényét is vesztette, mivel a fertály szerinti adóztatás igazságtalannak bizonyult, hiszen volt olyan fertály, amelyik 100 akót, volt, amelyik csak 10 akót hozott, ezért visszatértek az akók alapján történő elszámolásra. Megtagadták ugyanakkor, hogy a bérleti díj fizetését elhalasszák vagy felére csökkentsék a rossz termésre hivatkova. A jegyzőkönyv utolsó alpontja a borméréstől való elállást is kevésbé szigorúan kezelte.214 A további, pontosabb szabályozás érdekében később összeírták a magán borméréssel akkor foglalkozó vagy a későbbiekben foglalkozni szándékozó szőlőtulajdonosokat, és összeíratták az általuk termelt és pincéjükben őrzött - saját és vásárolt - bor mennyiségét. Az összeíró küldöttséget Ziegler József,215 Durst Antal216 és Hiedl Ferenc217 vezette.218 Eszerint 39 fő foglalkozott ebben az időben magán borméréssel. A különböző adóösszeírások alapján ezek valóban családias italmérések voltak, amelyeket akár a századfordulós óbudai kiskocsmák elődjeinek is tekinthetünk. A 40 háztartás mintegy felében (18 helyen) a családfő mellett nem tüntettek fel senkit, ezeket egyedül vagy amennyiben nős emberről volt szó, a feleségével együtt tartotta fenn a megjelölt személy. A háztartások mintegy negyedében (13 esetben) - a 9, öszszeírásokban nem említett feleség mellett — mindössze egy fő segédkezett a különböző munkákban, így feltehetőleg az italmérések során is, ez jellemzően egy szolgálóleány volt (9 háztartásban). Az italmérések negyedében (9 helyen) is csak két fő állt a családfő rendelkezésére a munkák során, jellemzően egy szolgáló és egy szolgálólány — kivételnek tekinthető Lindmayer István és Obermayer Mátyás bormérése, ahol a családfők egy-egy felnőtt fia és lánya a háztartásban maradt. Schlosser Márton Szentendrei úti bormérésében pedig (felesége mellett) lánya és egy cselédlány dolgozott együtt. 212 A megfogalmazás alapján („Ein jeder, der portionweise auszukochen wünscht") nem feltétlenül csak azok kérvényezhették, akik bort is mértek ki, hanem azok is, akik csak ételt szerettek volna felszolgálni. BFL V. 1 .a 21. kötet 1843.12.21. Nr. 724. 213 BFL V.l.a 21. kötet 1843.12.09. Nr. 698. 214 „A ’ magokat kizáróknak megengedtetik a’ bejelentett visszavonulás. ” BFL V.l.a 23. kötet 1847.02.10. Nr. 123. 215 Joseph Ziegler (1807-1867) a külső tanács tagja (1842-1848), vásári pénztári ellenőr (1846-1847). https://archives.hungaricana.hu/hu/archontologia/1337/?list=eyJmaWxOZXJzIjogeyJEQiI6IFsiTlRJ UlpUI119LCAicXVlcnkiOiAiemllZ2xlciJ9 (utolsó lekérdezés: 2020.09.09.). 216 Ifi. Durst Antal ekkor a külső tanács (hatvanasok) tagja (1846-1848). https://archives.hungaricana.hu/ hu/archontologia/137/?list=eyJmaWxOZXJzIjogeyJEQiI6IFsiTlRJUlpUI119LCAicXVlcnkiOiAiZH Vyc3QifQ (utolsó lekérdezés: 2019.07.18.). 217 Franz Hiedl a külső tanács tagja (1842-1848). https://archives.hungaricana.hu/hu/archontologia/375/? Hst=eyJxdWVyeSI6ICJoaWVkbCJ9 (utolsó lekérdezés: 2019.07.18.). BFL V.l.a 23. kötet 1847.02.19. Nr. 146-147.218
