Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Jogi háttér és a működés keretei
64 Jogi háttér és a működés keretei Peter Spitzer, Johann Baldauf, Martin Hazmann, Jacob Pfistner, Georg Lang, Andre Durst, Georg Donaberger, Johann Gröschl, Paul Thaller, Andreas Halmschlager, Johann Periinger, Johann Hauszer, Matthias Gemedl, Stephan Hahem, Johann Nilbauer, Matthias Linzenpoltz, Simon Schödl, Georg Czeller, Leopold Krenzer, Paul Ott, Jacob Brenner, Jacob Wighardt, Joseph Krich, Matthias Giegler, Joseph Szauter, Franz Graf, Martin Mark, Lorenz Schmidt, Michael Gröschl, Peter Heinrich, Matthias Berthold, Joseph Stiller, Andreas Werner, Michael Kner, Joseph Jagoschütz, Joseph Raab, Michael Sebők [Schebőck], Michael Weisz, Johann Perl, Johann Graf, Martin Laumberger, Paul Harrer [Harer], Matthias Ecker [Eker], Georg Nebenfuhr, Nicolaus Pudlmann, Fleszer özvegye, Joseph Ackerl [Akerl], Sebastian Schneider, Georg Kraft, Joseph Germ, Lorenz Plenck [Plenk], Johann Lindmayer, Carl Rieder, Paul Kruch, Anton Flesser [Fleszer], Martin Szaif, Jacob Lansdurch. A gondos szabályozás - vagy legalábbis az ezirányú törekvések - ellenére az 1840- es évekre a helyzet tovább éleződött a szerződéses fogadók, valamint a magán kocsmák, fogadók üzemeltetői között. Ekkor már nem csak egyszerű magán bormérésekről lehet beszélni, hanem olyan komplex intézményekről, amelyek a városi Korona fogadóéhoz hasonló sokrétű szolgáltatással próbálták a vendégeket becsábítani: a bor mellett tömény szeszes italokkal, sörrel, kávéval, éttermi részleggel, különféle játékokkal (általában tekével, az elegánsabbak akár biliárddal), esetenként verklivel vagy kifejezetten tánczenével. Kereslet volt rá: Pest-Budáról fiákerrel vagy gőzhajóval hétvégenként vagy nagyobb ünnepeken (például a Péter-Pál napi búcsún) tömegével jöttek kirándulni Óbudára, s a Montour Commission katonái szintén szívesen látogatták a város ezen intézményeit, s rá is voltak kényszerülve, mivel - ugyan egy korábbi irat szerint - még nem tudták borukat rendesen tárolni, különösen nyáron.198 Az új hajógyár munkásai is nagy fogyasztók voltak, de ők a kevésbé elegáns helyeket keresték. Egy másik fontos tényező, hogy az egykori fogadóbérlők között elterjedt gyakorlattá vált, hogy a bérlet lejártát követően önálló vállalkozásba kezdtek - még a várható büntetések mellett is több nyereséggel számolhattak, mint az uradalmi és a városi fogadó bérlése esetén, ahol a bérleti díjak fizetése mellett az épület kisebb volumenű karbantartási munkálatait is saját költségből kellett fedezniük. Erre legkorábban a Donaberger család tagjai jöttek rá: Joseph Donaberger 1786-1789 között még a felső városi fogadó bérlője, a család másik tagja, Franz 1816-1819, majd 1822-1825 között a Mókus fogadót vezette. Ezt követően azonban a család több házában is saját éttermet nyit, ráadásul igen frekventált helyeken (például mai Szentlélek tér, Laktanya utca), ahol gyakorlatilag minden volt, 198 A Bizottságnak ekkor nem volt saját pincéje, falerakata, padlása, nyáron a bort a bejárati kapu aljában mérték ki. BFL V. 1 ,c Rranach őrnagy és Müller őrnagy Óbuda tanácsának, 1808.04.18.
