Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Jogi háttér és a működés keretei
62 Jogi háttér és a működés keretei Az első tiltást megszegőnek 5 forint konvenciós pénz, a másodikat áthágónak 2 forint konvenciós pénz büntetést helyeztek kilátásba, egészen addig, amíg a renitens a gyakorlattal fel nem hagy. A kihágást második alkalommal dupla büntetéssel büntetik, valamint a nyakasság miatt engedelmességre intéssel.192 A tanács nem elégedett meg ennyivel, 1837 elején bejelentették, hogy teljesen új szabálytervezet kialakítása szükséges a borméréssel kapcsolatos egyenlőtlenségek, valamint az évek óta meglévő figyelmetlenség miatt.193 Az évtizedek alatt kialakult komplikált helyzetet jól jellemzi, hogy az adott napon semmi érdemleges döntést nem tudtak hozni, mivel a tanácsosok között is „olyan sokféle vélemény ütközött”.194 Nyilvánvaló, hogy ekkor már a tanácsosok között is akadtak jópáran, akiknek számottevő bevételi forrást jelentett a saját bormérés, ugyanakkor a város érdekeit sem lehetett figyelmen kívül hagyni. A tanács végül úgy döntött, hogy a tervezet előkészítésébe beveszi a leginkább érintett réteget, azaz a város szőlőműveseit.195 Az ülés kezdetén Matthias Fellner bíró bemutatta az egybegyűlteknek a borméréssel kapcsolatos tervezetet, amelyet az előző hat év szüretei alapján számoltak ki. A nevezett hat év alatt 173 591 akó mustot (Maasch) termeltek a jegyzőkönyvek szerint, ez alapján átlagolva az italmérési jog alapjául 3664 forint konvenciós pénzzel számoltak. Az uradalmi fogadók bérlete 1134 forintot tett ki, a magán italmérésekre ez alapján évi 2530 forint maradt (a hat évre összesen 15180 forint). Egy akó must kimérését ez alapján 5,5 krajcár konvenciós pénzben vagy 14 krajcár bécsi pénzben állapították meg. Minden szőlőtulajdonosnak előre nyilatkoznia kellett, hogy élni kíván-e az italmérés jogával, majd ezt követően, a község teljes egyetértésével kötnek szerződést az uradalommal erről (ti. a bormérési jog bérletéről). Amelyik szőlőtulajdonos nem akart a szerződésben részt venni (és ezáltal nem akart magán bormérésre jogot szerezni), annak január végéig írásban jeleznie kell ezt a tanács felé, azt követően sem szóban, sem írásban nem fogadták el a lemondását. A bérleti díj megállapításához a (minőség alapján) több osztályba sorolt fertályokat fogják alapul venni, s így mindenki tudni fogja, mennyit kell fizetnie az italmérési jogért (a Buda-újlaki, ürömi és békásmegyeri szőlőtulajdonosok kivételével). Aki ebben az időszakban eladná szőlőjét, az eladja vele a ráeső terheket és kötelezettségeket is. Az uradalom előírása szerint szüret előtt két vagy három hónappal ki kell hirdetni, s ez alapján törleszti a hátralékokat. Ez esetben van teljes joga a szőlőtulajdonosnak a szüret meghirdetésétől kezdve a szüretelésre és a must hazaszállítására közvetlenül a szőlőből, anélkül, hogy a tizedállomáson jelentkeznie kellene (ohne daß er auf die 192 „ wegen Halsstörigkeit mit Gehorsam belastet. ” Uo. 193 A bejegyzésnél az azévi Nr. 9-es jegyzőkönyvi pontra hivatkoztak. BFL V.l.a 18. kötet 1837.01.11. Nr. 70. 194 .... .wegen allzuvielen verschiedenen Meinungen gar nichts entschieden. " Uo. 195 1837. január 16-án meghívták a következő, 19-i ülésre a szőlőtulajdonosokat. A külső tanács tagjait ebben az időszakban egyenlő arányban választották a szőlőművesek (Weingärtner), valamint a kézműves mesterségek képviselői (Professionisten) közül. BFL V.l.a 18. kötet 1837.01.16. Nr. 78.
