Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Jogi háttér és a működés keretei
Jogi háttér és a működés keretei 61 1831-ben finomították a szabad bormérés szabályozását, s feltehetőleg a meglévő gyakorlathoz - kénytelenül - alkalmazkodva további engedményeket tettek, igaz, a rendelkezések kimondottan csak egy évre szóltak, a tanács egyfajta kísérleti jelleggel vezette be azokat.185 A legfontosabb, hogy most már nem csak háztulajdonosoknak engedélyezték a szabad bormérést, hanem azon helyieknek is, akik olyan háztulajdonosnál laktak, akinek megvolt erre a joga - s az italmérés mellett ezúttal a sült-főtt étel felszolgálására is. Az ilyen személyek szintén vagy csak saját bort mérhettek ki, vagy olyan bort, amit helybelitől vásároltak.186 A vásárolt bor kimérésének taksái változatlanok maradtak, ugyanakkor megbízták Michael Gemedl bírósági ülnököt és Michael Kraft szószólót a vásárolt borok összeírásával. A két megbízott feladata volt mindennemű vásárolt bor összeírása. A magáncélra beszerzett borok után nem, a kimérési céllal vettek után akónként 6 krajcár bécsi pénzt kellett letétként (Erlag) letenni, az előzetes kötelező bejelentés elmulasztásakor ennek dupláját. Mustot ugyanakkor szabadon, bejelentés nélkül lehetett vásárolni. Ami az ételek felszolgálását illeti (szándékosan nem az étterem szót használjuk, a kortársak rendszeresen az auskochen kifejezéssel utalnak erre, leginkább kifőzde ként lehetne fordítani): a tanács engedett a meglévő gyakorlatnak, és a vásárolt borok szabályozásához hasonlóan előzetes bejelentés alapján engedélyezte kifőzdék működtetését is. Ezeket három osztályba sorolta, s a működés díjaként havi 3, 2 vagy 1 forint konvenciós pénzt kértek.187 Összességében mindenki jól járt ezzel, a magán bormérések tulajdonosai szabadon működhettek, míg a város némi többletbevételre tett szert. A szabályozás működőképesnek tűnt, mivel a következő évben változtatás nélkül meghosszabbították.188 A rendszer ugyanakkor az uradalom képviselőinél nem aratott tetszést, valószínűleg úgy látták, az uradalmi fogadók eljelentéktelenedéséhez vezethet; részben ezért 1836-ban vita támadt a jószágigazgatóság és Óbuda között a kérdésről, amely során a város küldöttséget menesztett Bécsbe.189 Az uradalom nyomására még azon év végén szigorították a magán italmérések működését, s mindezt biztosítékként bevezették az uradalmi és a városi (Korona) fogadó bérlőivel újonnan kötendő szerződésekbe.190 Eszerint a magán kocsmákban megtiltották, hogy az ún. verklivel zenét szolgáltassanak és báltermet alakítsanak ki, továbbá a puncs és kávé árusítását.191 185 BFL V.l.a 15. kötet 1831.02.26. Nr. 41. 186 „...oder von ersten besten Nachbarn erkaufte". A Nachbar szó nem csak szomszédot, hanem helyi lakost is jelentett. Uo. 1. pont 187 BFL V.l.a 15. kötet 1831.02.26. Nr. 41. 188 BFL V.l.a 16. kötet 1832.04.25. Nr. 99. 189 A bécsi küldöttséget Nagy János jegyző, Lorenz Gallauner, Lorenz Giegler bírósági ülnök és Stephan Schlosser szószóló alkotta, jártak audiencián az uralkodónál és Lajos főhercegnél is. A magán bormérés kisebb problémát jelentett a feleknek, a vita inkább az uradalomnak járó bérleti díjról és annak megfizetéséről szólt. BFL V.l.a 17. kötet 1836.01.29. Nr. 65. és 1836.01.30. Nr. 72. 190 Épp aktuális volt a szerződéses fogadók árverése. A változtatások a szerződések 4. pontjába kerültek. BFL V.l.a 18. kötet 1836.12.27. Nr. 49. 191 „...auf das schärfeste untersagt wird eine wie eimmer Namen habende Music selbst mit den so genannten Treibwerkl zu halten und keinen Tanz Saal zu erichten." Uo.
