Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Jogi háttér és a működés keretei
Jogi háttér és a működés keretei 59 csak azért sem, mivel ezek a házak nem tekinthetők szabályos fogadóknak, s ezért - szerintük - nem vonatkoznak rájuk a fogadók működtetésével kapcsolatos feltételek.175 Amint arról korábban volt szó, általános gyakorlat szerint szüret idejétől kezdve fél évig szabad volt a bormérés bárkinek, amennyiben a saját (új)borát mérte ki.176 Problémát okozott azonban, hogy egyes magán italmérések a bor felszolgálása mellett bővítették repertoárjukat, s olyan szolgáltatásokat (kávé- és sörmérés, főzött és sült étel kínálata,177 különböző játékok biztosítása) kezdtek nyújtani, amelyekre nem kaptak engedélyt. Óbuda már 1793-ban megpróbálkozott ezen kiskocsmák megregulázásával.178 A tanácsot ebben az motiválta, hogy az uradalmi fogadók egyre kevésbé hoztak hasznot a városnak, s ezért elrendelték a fogadók megvizsgálását, és felmerült, hogy a kevésbé nyereségeseket bezárják. Szabályozták a kilenced és tized megadásának módját (pénzben vagy természetben), s úgy határoztak, hogy aki természetben akarja megadni a tizedet, az nem mérhet ki a saját szüretéből bort a lehetséges konkurencia miatt. (Ugyanekkor a hátralékosok a következő szüretig kaptak fizetési határidőt, s ha addig sem adták volna meg a kilencedet és a tizedet, akkor a mustjukból fogják azt levonni.) Az utolsó pontban foglalkoztak a magánházak bormérésével is, s igyekeztek azok működési körét kizárólag a bor eladására szorítani. Megtiltották nekik tekejáték létesítését (Kuglstad zu halten), és kizárólag kenyeret adhattak a bor mellé, főtt és sült ételt nem (noch etwas außer brodt ausgekochtes oder gebrattenes zugeben). A szabályozást megszegők büntetését először 6 forintban, második esetben 12 forintban állapították meg. Ugyanerre számíthattak az utcai sörárusok is.179 Ehhez kapcsolódva 1794-ben és 1799-ben megtiltották az összevásárolt mustból készült borok és a vásárolt borok árusítását.180 A szabályozás, úgy tűnik, rövid ideig hatásosnak bizonyult, legközelebb húsz év múlva került elő a kérdés. Ekkor, 1810-ben a tanács megvizsgálta, hogyan zajlik a 175 Perbegg ezredes Óbuda Keresztény Községének, 1787.12.19., BFL V.l.b Nr. 530. 176 Ami a napszakot illeti, Tolna vármegyében a hajnalitól az esti harangszóig lehetett bort kimérni, ez nem lehetett másként Óbudán sem. Balázs Kovács 2009. 94. p. 177 Mivel eredetileg ételt nem szolgálhattak fel a magán bormérésekben, magyar nyelvterületen használatos volt a koplalókorcsma elnevezés is. Dobrossy 1985. 11. p. 178 Hasonló problémával küzdöttek ugyanebben az időszakban Miskolcon is, a kurta kocsmák, titkos bormérők elleni intézkedéseket ld. Dobrossy 1985. 11-13. p. A szankciók szigorúbbak voltak, azonban Miskolcon sem vezettek eredményre, részben annak következtében, hogy a titkos bormérők között nagy volt a nemesek száma (1803-ban 107 tiltott bormérést írtak össze, uo.). 179 „ ...welche fúr sich hier anlegen, und anderen über die Gassen geben werden. " A szabályozást ld. BFL V.l.a 7. kötet 1793.05.31. Nr. 48. 187. p. 180 BFL V.l.a 7. kötet 1794.10.03. Nr. 85. és 8. kötet 1799.06.15. Az 1799-es tiltás szerint a tanács tudomására jutott, hogy több helyi lakos bort (hordó bort) vásárolt fel, hogy így egész évben tudjanak bort kimérni, amivel a többi, szintén bort kimérni szándékozó lakosnak kárt okoztak. A tiltást ezért ismét kihirdették nyilvánosan trombitaszóval, s a határozat megszegőinek, azaz azon lakosoknak, akik más helyi lakostól bort vásárolnak és saját házukban kimérik azt, elkobozzák összes borát. Magát a bor vásárlását nem tiltották, történjen az akár hordóval, de a vásárolt bor mennyiségét be kellett jelenteni a bírónak, s az eladást szintén.
