Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Jogi háttér és a működés keretei
58 Jogi háttér és a működés keretei két gyakran kifejezetten a fogadó közelében, szinte szomszédságában működtették. Mivel ezek ugyanúgy jelentős károkat okoztak a városi és uradalmi fogadóknak, mint az engedély nélküli bormérések, ezért nem ritkán a kárvallott szerződéses fogadósok panaszolták be a tanács előtt az ilyen szállásadókat. A Mókus fogadó bérlőjének, Franz Donabergemek az 1820-as években egy özvegyasszony, Anna Aumillerin hasonló praxisa okozott veszteséget. 1823-ban már „ismételten” panaszolta be a nőt, amiért többszöri bírósági figyelmeztetés ellenére idegeneket szállásolt el a házában. A tanács ekkor „utoljára” figyelmeztette, hogy ne fogadjon be éjszakára idegeneket, különben alkalmanként 6 forintra fogják büntetni, amit az akkoriban (1820-1823 között) épülő új (Kórház utcai) temetőkápolnára fognak fordítani.172 Az asszonyt a korábbiak után valószínűleg továbbra sem hatotta meg a fenyegetőzés, mivel Donaberger a következő évben újfent panaszkodott a tanácsnak, hogy a nő, aki ekkoriban már egy bizonyos Kander neje volt, a sorozatos tiltásokkal nem törődve heti rendszerességgel szállásol el magánál egy lisztkereskedőnőt. A tanács ezúttal elnézőbben járt el. A vizsgálat során ugyanis kiderült, hogy a lisztkereskedőnő Esztergomból jár hetente Óbudára, és itt vásárol lisztet Martin Lengi molnártól. Az utat nem tudja egy nap alatt megtenni, Lengi nem tudja elszállásolni, az áruja miatt viszont - amit biztonságba kell helyeznie - nem tudna fogadóban megszállni, ezért alszik az asszonynál. A tanács elismerte ezt nyomós érvként, a molnártól viszont az istállópénz megtérítését (Ersatz des Stallgeldes) kérte: 10 forintnyi összeg megadását a fogadóbérlőnek.173 Konkurencia vagy növekvő kínálat? A magán bormérések, kiskocsmák működésének szabályozása A jelek szerint már a 18. század végén elkezdett tömegessé válni a magán bormérés gyakorlata,174 ami ezáltal veszélyeztette a szerződéses, uradalmi és városi fogadók forgalmát. A stabil vevőkörnek számító katonaság és a fogadósok közti érdekellentét sem segített a helyzeten. 1787-ben például a katonaság panaszt nyújtott be a tanácshoz a kifejezetten az ellátásukra szakosodott Vogl fogadósa ellen, mivel a fogadós a megállapodott összeghez képest magasabb áron akarta őket kiszolgálni. A katonák szerint mindenkinek joga van ott keresni kosztot és italt, ahol a legolcsóbban megkapja azt, ezért a tanács nem tilthatja meg az olcsóbb, magánházakban történő vendéglátást, már 172 BFL V.l.a 13. kötet 1823.12.30. Nr. 30. 173 BFL V.l.a 13. kötet 1824.03.13. Nr. 104. 174 Magán italmérésre utaló mértékek hagyatékban 1787-ben: BFL V.l.b Nr. 559. A család (Leopold Hauser - Marianna Donnerin) italkészletének 1788-as kimutatása is arra utal, hogy nem csak saját használatra termeltek, ó- és újbor, valamint pálinka is bőven a rendelkezésükre állt.
