Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Jogi háttér és a működés keretei
Jogi háttér és a működés keretei 57 az uradalom börtönét és 20 botütést is kapott korábban libalopásért. Mivel a trágyahordó villa lopott voltát nem bizonyították, ezért „csak” 12 botütést kapott, és Schub Pass-szal visszaküldték Tinnyére.166 Szintén a Radlből állították elő 1797-ben a győri Franz Teglert, aki hajóval érkezett szülővárosából a pesti vásárra, majd onnan akart ökröket hazahajtani, de útközben megszállt több napra Óbudán. Esetében mindössze a menlevél hiánya okozott problémát, végül a szokásos eljárás szerint hazaküldték (botütés nélkül, Schub Pass-szal).167 Az 1830-as években a Felvidékről és a Flabsburg Birodalom nyugati tartományaiból érkeztek illegális vendégek Óbudára.168 A nagy vonzáskörzet részben Pest-Buda közelségének, részben viszont magának Óbudának köszönhető (lásd a textilkereskedelmet, a szlovák árusoknak például 1824-től külön árusító helyeik voltak a vásárokon). Azt, hogy mennyire számított hazárdjátéknak, ha egy magánházban idegeneket szállásoltak el, jól illusztrálják az alábbi esetek: 1834-ben Johann Schumb háztulajdonos bepanaszolta a tanácsnál albérlőjét, Johann Sprengert, amiért az egy idegen asszonyt tartott magánál, aki Schumbtól több ruhadarabot ellopott, mintegy 60 bécsi forint értékben. A tanács a két fél kihallgatását követően elismerte Schumb panaszának jogos voltát, de meg is intették, hiszen az ő felelőssége, hogy a saját házában megtűrt idegen és ismeretlen személyeket. A kárt végül, amit a bíróság 40 bécsi forintra becsült, Sprengemek és a névvel nem említett nőszemélynek kellett megtérítenie.169 Egy gyanús, botrányos viselkedésű idegen nem csak szállásadójának, hanem a szomszédoknak is gondot okozott. 1839-ben Philipp Pelikán neje bepanaszolta Endl özvegyasszony bérlőjét, Joseph Komárikot, mivel az (valószínűleg vadházasságban) együtt élt egy Maria Weber nevű nőszeméllyel, akit rendszeresen vert. Mivel Komárik „rossz természete közismert” volt, s mivel verés miatt már többször kitoloncolásra ítélték, a férfit véglegesen hazaküldték szülőhelyére, Budára. A nőt hasonlóképpen kitoloncolták szülőföldjére.170 Ennél is durvább Hesz özvegyasszony esete 1840-ből, aki a jelentés szerint házából egyfajta zsiványtanyát alakított ki, ahol „mindig rosszemberek és gyanús kóborlók szállnak meg”, ezért a tanács beidézte, és egyszerűen közölték vele, hogy a fertálymester és a hadnagy révén minden, a házában tartózkodó idegen és gyanús elemet kizsuppolnak.171 A megfogalmazásból érződik, hogy a város vezetése már jó ideje küzdött a kétes hírű szállás megszüntetéséért. A 19. század első felében egyre többször fordulnak elő az illegálisan működő bormérések mellett olyan magánházak, amelyek egyúttal törvénytelen szállások, sőt, eze166 BFL V.l.b Nr. 746. kihallgatási jegyzőkönyv, 1792.12.28. 167 BFL V.l.b Nr. 980. kihallgatási jegyzőkönyv, 1797.03.27. 168 Egy 1834-es, kiutasítottakat tartalmazó listán szerepel például trencséni, felső-ausztriai, morvaországi és sziléziai származású személy is. BFL V. 1 .c 1834.07.08. 169 Az üggyel kapcsolatban felmerül a prostitúció gyanúja is. BFL V. La 16. kötet 1834.08.30. Nr. 185. 170 BFL V.l.a 18. kötet 1839.12.10. Nr. 270. 171 BFL V.l.a 19. kötet 1840.04.11. Nr. 88.
