Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Jogi háttér és a működés keretei
Jogi háttér és a működés keretei 45 főzhettek maguknak rozsolit (Rosoglio), de a sört kötelesek voltak a helyi serfőzőtői beszerezni. A törköly, sör, különböző párlatok eladását az uradalom kategorikusan megtiltotta nekik.135 A Zsidó Község fennmaradt jegyzőkönyveiben 1824-től jegyezték fel a kóser bor kimérésére és ezen jog haszonbérletére vonatkozó adatokat, valamint a kóser szeszfőzéssel és kiméréssel kapcsolatos hasonló eseményeket. A kóser bormérés jogának bérlete drága volt, 1824-ben mindössze hárman (Gerson Städtner, S. Brandeburg, Marcus Augenstein) jelentkeztek rá, összesen évi 7300 Ft bécsi pénzért.136 A bérleti díj részleteit havonta kellett fizetniük (608 Ft 20 krajcár bécsi pénzt).137 A zsidók gyakorlatiasságát mutatja, hogy a keresztényekkel ellentétben nem negyedévente, hanem havonta kérték a részleteket, így rövid időn belül kiderült, ha valaki fizetésképtelenné vált. Szintén markáns különbség, hogy a keresztények szinte kivétel nélkül konvenciós pénzben hajtották be a díjakat, míg a zsidók bécsi pénzben határozták meg a követelményeket. 1826-ban licitálás útján egyedül Marcus Augenstein szerezte meg a kóser bormérés jogát (Weintax-Pacht), ekkor 7800 Ft bécsi pénzt ajánlott érte, s a jegyzőkönyv leírása szerint ezért a helyiektől akónként 6 krajcár járt neki, egyedül a rossz, csak ecetnek felhasználható bor mentesült a taksálás alól.138 A helyi zsidóság nagy borfogyasztási igényét jelzi, hogy Augensteinnek a magas bérleti díj ellenére nyilván megérte az üzlet. 1829-ben Augenstein Joachim Zilzzel osztozott a jogon, a haszonbérlet ára ekkor jelentősen esett, 6499 Ft bécsi pénzért nyertek a licitálás során,139 a következő évben még ennél is kevesebbért, 6005 Ft-ért szerezték azt meg hárman (Isac Deutsch Kadelburg, Caspar Schönees, Michl Lieblich).140 Hasonlóan évente újították meg a szeszfözésre és kimérésre vonatkozó ún. Brandweinpachtot a helyiekkel. Ennek díja fejenként jóval kevesebb volt, viszont többen foglalkoztak vele, kevesebb mennyiséggel, s többen nem teljes évre igényelték maguknak ezt a jogot. 1824/25-ben például 22 fő 166 forintot fizetett,141 három évvel később 39 fő 300-at.142 (Ugyanakkor az 1828-1831 közötti időszakban évi 90 Ft konvenciós pénzért bérelte a Zsidó Község az uradalomtól a jogot.)143 A Zsidó KözZsidó Községet illeti („ ...jedoch unter Confiscatiom-Straffe verboten ist, aus dem Tröbern und Lager Koscherbrandwein, oder Rosoglio zuerzeugen, indem dieses beneficium der Altofner Juden Gemeinde besonders verpachtet ist ”). Uo. 1836.11.24. 135 BFL V. 1 .v szerződés az uradalom és a Zsidó Község között, 1825.07.01. 136 A bécsi pénzről, más néven Wiener Wahrungról ld. Vargha 1896. 48-57. p. 137 A szerződés ekkor egy évre vonatkozott, és „minden helyi zsinagógában” (in allen hiesigen Synagogen) kihirdették. BFL V.6 1. kötet 1824.10.24. Nr.56. p. 32. 138 BFL V.6 1. kötet 1826.10.29. Nr. 51. 110-111. p. 139 BFL V.6 1. kötet 1829.10.25. Nr. 69. p. 243. 140 BFL V.6 1. kötet 1830.10.24. Nr. 76. p. 294-295. 141 1826/27-ben 15 személytől szedtek be szeszfőzésért pénzt, összesen 155 forintot, amelyből 33 Ft a büntetésekből gyűlt össze. BFL V.6 1. kötet 1824.10.31. Nr. 72. p. 41—42. 142 BFL V.6 1. kötet 1827.10.31. Nr. 75. p. 161. 143 BFL V.6 1. kötet 1829.01.06. Nr. 8.
