Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Jogi háttér és a működés keretei
Jogi háttér és a működés keretei 25 adeptus fuerit, serio etsub indispensabili Confiscationispoena ultroquoque inhiberi).6' 1792-ben ismét kidoboltatták (durch die Tromelpubliciret werden), hogy az idegen bor behozatala káros a község számára, ezért azt elkobzás terhe mellett megtiltották.61 62 Az első ismert eset idegen bor elkobzásáról 1795-ből származik. Johann Frey bepanaszolta Sebastian Jirch(?)-et, amiért az törvényellenesen (wieder alle Recht) egy hordó, 11 akónyi idegen bort szállított Óbudára. A tanács kimondottan példát akart statuálni a bor konfiskálásával. Az esetből az is kiderült, hogy bizonyos esetekben, a bíró tudtával és bejelentésével engedélyezték idegen bor behozatalát.63 A kóser borra külön szerződés és szabályozás vonatkozott, de ott is igyekeztek óbudai bort használni, és csak szükség esetén behozni idegen bort. Ez természetesen időről időre feszültséget okozott a Keresztény Község és a Zsidó Község között. 1792-ben robbant ki (nem először) egy nagyobb vita, amikor a Keresztény Község az úriszék előtt bepanaszolta a Zsidó Községet, és kérte, hogy tiltsák meg nekik az Óbudán kívüli, nevezetesen a békásmegyeri és budaörsi bor behozatalát.64 A zsidók ezzel szemben azt hozták fel, hogy Óbudán az évben nem termeltek elegendő kóser bort, és az óbudaiakra panaszkodtak, mivel rendszeresen becsapták őket a bor vételárának növelésével, a szerződésekben foglalt árat nem szokták betartani, ezért engedélyt kértek az idegen kóser bor további behozatalára. Az úriszék ekkor, hivatkozva a koronauradalom és a Zsidó Község közötti szerződés 10. pontjára, engedélyezte az idegen bor behozatalát az uradalom többi részéről, Szentendre kivételével, ugyanakkor megemlítette a tanács fentebb részletezett 1792. évi tiltását is.65 Ehhez képest 1796-ban a zsidó Lázár Dávid panaszkodott, amiért saját, Tétényban termelt asztali borát (pro Usu mensali) elvették tőle. Hiába volt ugyanis ez Lázár saját bora, azt előzetesen jelentenie kellett volna, mivel a kóser borokról részletes nyilvántartást vezettek.66 Pinkas Goldschmid nejétől somlyai bort (Somlyaer Wein) koboztak el, és ügyét az úriszék elé vitték (jó eséllyel a bor mennyisége miatt, és mert valószínűleg kocsmáltatási céllal hozatta azt be).67 A tanács közvetett esetekben is ragaszkodott az idegen bor tiltásához. Amikor 1791- ben Matthias Grundner Buda-Uj lakról átköltözve egy ecetfőzdét (eine Essig Siederey) akart nyitni Óbudán szerződés ellenében, kérését kategorikusan elutasították, mivel a település „mindig is jól el volt látva ecettel és el lesz, valamint, mivel nem tűrik meg idegen bor behozatalát”.68 A tiltás egyébként fordítva is működött, a Helytartótanács 61 BFL V.l.b Nr. 668. 1791.02.28., úriszéki ülés jegyzőkönyvi kivonata Nr. 25. 62 BFL V.l.a 7. kötet 1792.07.10. Nr. 61. 63 BFL V.l.a 8. kötet 1795.03.20. Nr. 9. 64 A Keresztény Község panasza jó eséllyel a Zsidó Község előző évi, úriszékhez jutott beadványára született válaszreakció volt (az ügyet ld. a kóser borról szóló fejezetben). 65 BFL V.l.b Nr. 730. 1792.08.13-i úriszéki ülés Nr. 395. és Nr. 396. 66 BFL V.l.b Nr. 947., 1796.04.22-i úriszéki ülés Nr. 104. A végzésben az 1792. évi szerződésre és a borok összeírásáról szóló 1791.02.28-i és 1792.08.13-i határozatokra hivatkoztak. 67 BFL V.l.c idézés Pinkas Goldschmidin részére, 1795.01.20. 68 BFL V.l.a 7. kötet 1791.01.20. Nr. 9.
