Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Jogi háttér és a működés keretei
26 Jogi háttér és a működés keretei például hasonlóképpen tiltotta, hogy Buda-Újlak lakói a máshol (például Óbudán) termelt borukat kocsmáltatási céllal bevigyék a városba.69 1800-ban tovább szigorították az alkoholos italok szabályozását, és a bor mellett a must, törköly, sör, égetett szeszes italok behozatalát is elkobzás terhe mellett megtiltották.70 1822-ben megismételték az idegen bor elkobzásáról szóló határozatot.71 Amenynyiben valakiről ilyesmi derült ki, boroshordóit rögtön lepecsételték a további bormérés megakadályozására.72 1837-ben részletes, a szüretet, magán italmérést és idegen bor behozatalát is érintő tervezetet dolgozott ki Óbuda belső és külső tanácsa. Az idegen borok behozatalát csak abban az esetben engedélyezte, amennyiben az valamelyik helyi lakos saját, másik településen megtermelt bora volt, de ekkor is kizárólag saját használatra.73 A konfiskált borokat rendszerint elárverezték.74 1842-ben a dézsmaházban 619 akó (!) elkobzott bort bocsájtottak így áruba, „hordóstól vagy anélkül”.75 Az esetek többségében a tanács nem tett különbséget aközött, hogy magánember saját célra (mint Lázár Dávid), magánember illegális kocsmáltatásra, vagy egy fogadós hozatta-e be az idegen bort. Egyetlen kivétel van, Franz Xaver Hassmann (Haßmann, 1745-1818) esete, akit 1808-ban lepleztek le, miután több szemtanú bizonyította, hogy egy zsidóval kiméretett 48 akó idegen bort. Mivel Hassmann - noha szégyenből, de - őszintén bevallotta tettét (aus Rücksicht seiner Offenherzigkeit, zwar von der Schande), kivételesen megkímélték attól, hogy elkobozzák tőle a bort, annak árát, akónként 7 Ft 6 krajcárt, összesen 340 Ft 48 krajcárt (egy kisebb vagyont) azonban 24 órán belül be kellett űzetnie a város bérleti szerződésekkel kapcsolatos ún. Kontrakts Kassájába.76 (Az ügyről nincs további feljegyzés, valószínűleg befizette a büntetést.) Megjegyzendő, hogy a kivételes bánásmódban szerepe lehetett annak, hogy Hassmann a város tekintélyes személyiségei közé tartozott, 1792-től a külső tanács tagja volt.77 Az 1820-as évektől megszaporodtak azon esetek, amikor magánember illegális kocsmáltatás céljából hozatott be magának bort Óbudára. 1822-ben Peter Trautmann uradalmi kádármester ügyéből sejthető, hogy ezeket az ügyleteket szervezetten, többen társulva követték el. Trautmann társainak a neve ugyan nem derül ki, a város jegyzője azonban a tanács nevében olyan emlékeztetőt küldött a jószágigazgatóságnak (mivel 69 BFL V.l.c a Helytartótanács Pest-Pilis-Solt vármegyének, 1794.10.14. 70 Wein Maasch, Tröber, Wein Laager, und Brandwein. BFL V.l.a 8. kötet 1800.10.20. 71 BFL V.l.a 12. kötet 1822.08.18. Nr. 262. 72 Pl. BFL V. 1 .a 17. kötet 1836.08.06. Nr. 163. 73 A tervezetet részletesen Id. a szerződéses fogadók konkurenciájáról szóló fejezetben. A bejegyzést ld. BFL V.l.a 18. kötet 1837.01.19. Nr. 79. 74 Ez az áru gyors pénzzé tétele mellett azért is célszerű volt, mert nem mindig egyezett a bor és az azt tároló hordók tulajdonosa. 1827-ben Langer asszony menyével kapcsolatos vitája során merült fel, hogy a bírói zárlat alatt lévő borokat az asszony hordójában tárolták. BFL V.l.c 1827.09.11. 75 BFL V.l.a 20. kötet 1842.10.23. Nr. 182. 76 BFL V.l.a 10. kötet 1808.07.25. Nr. 437. 77 https://archives.hungaricana.hu/hu/archontologia/325/?list=eyJmaWxOZXJzIjogeyJEQiI6IFsiTlRJU 1 pUIl 19LCAicXVlcnkiOiAiU 1 pPPShoYXNzbWFubikifQ (utolsó lekérdezés: 2019.07.12.).
