Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Jogi háttér és a működés keretei
24 Jogi háttér és a működés keretei A mértékhamisítással történő visszaélések mindazonáltal leginkább a mészárszékek esetében okoztak problémát. 1846-ban a Keresztény Község a mészárszékeknél előforduló „még mindig tetemes számú csalásról” szól, s folyamatos ellenőrzést igényelnek.56 A Zsidó Községnek ugyanebben az időben két külön „húsutánmérő” helye is ismert, a zsidó mészárszék melletti fabódékban lehetőség volt az előzetesen megvásárolt hús súlyának ismételt lemérésére.57 Az óbudai bor védelmében: az idegen bor behozatalának tilalma Mind a földesúr, mind a város érdekeit szolgálta a helyi bor védelme a konkurenciától (még abban az esetben is, ha az idegen bor többnyire az uradalom közeli települései, Budakeszi, Budaörs vagy Szentendre borait jelentette). A gyakorlat általános volt, Buda városa például hasonló okokból már 1701-ben megtiltotta az idegen bor behozatalát, a 18. század végén keletkezett szerződései szerint pedig az elsősorban a Várba költözött kormányszervek tisztviselőit és családjait kiszolgáló Fortuna vendégfogadó kivételével még saját egyéb fogadóiban (így a kamaraerdei városi mulatóban) is csak helyi, budai bor kimérését engedélyezték.58 Az idegen bor behozatalának tilalmát az uradalomban többször nyomatékosan kimondták, például az 1746. évi contractusban, amelynek 25. pontja rendelkezett a kocsmáltatás módjáról, a 26. pedig az idegen bor és hús behozataláról. Amennyiben valaki engedély nélkül hozott volna be ilyesmit, 12 forint büntetésre számíthatott a tanácstól, távozás esetén 30 botütésre és javai elvesztésére.59 1782-ben kihirdették, hogy attól, aki idegen bort vagy mustot hoz be, az uradalom képviselői fogják azt elkobozni.60 A rendelkezést két év múlva megismételték s hangsúlyozták, a szabályozás mind a keresztényekre, mind a zsidókra érvényes, ugyanakkor utaltak arra, hogy akinek „nyomós érve van” rá, azzal akár kivételt is tehetnek (nisi quis fundata e radoné Facultatem 56 BFL V.l.a 22. kötet 1846.11.22. Nr. 908. 57 Az egyik fabódé az ún. régi sörház udvarán, a másik a zsinagóga körzetében lévő mészárszék mellett épült fel. A régi sorházban lévő kunyhót tulajdonosa, Gabriel Rix halálát követően, 1833-ban megvásárolta a Zsidó Község. Az 1832-ben a valószínűleg a zsinagóga körzetében lévő húsutánmérő hely működtetőjének, Joseph Witznek a személye azért is érdekes, mert az ilyen jellegű vállalkozása előtt, 1828-ban a Zsidó Község megbüntette hamis mérték használata miatt. BFL V.6 1. kötet 1828.04.07. p. 184. Nr. 28., 1830.02.28. p. 276. Nr. 39. és 1830.10.30. p. 338. Nr. 68., 1832.12.25. Nr. 8. p. 407M08., 1833.01.06. Nr. 11. p. 409., 1833.07.14. Nr. 80. p. 448. 58 A Fortuna fogadóban a 18. század végén a budai mellett tokaji, somlói, ménesi és soproni borokkal kínálták a vendégeket. Géra-Oross-Simon 2015. 1066. sz. regeszta, Simon 2017. 11. és 92. p. 59 BFL V.l.c Instructio, 1746.01.01., Gál 1990. 75. p. Az idegen bor és hús behozatalának tilalma később is releváns kérdés maradt. BFL V.l.b Nr. 175. 1771.12.21. (kihirdetve: 1772.01.30.) 25. pont. 60 „ ... womit die anhero einbringung fremten Weins, oder Mosch woher einer derselbe seyn möge, durch Herrschafftlichen Gewalt gäntzlich abgeschaffet, und der Verbot, damit sich jedweder künftighin nicht endschuldigen könnte öfentlich publiciret werde. ” BFL V.l.a 5. kötet 1782.01.12.
