Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Illegálisból legális fogadók, kávéházak
222 Illegálisból legális fogadók, kávéházak ben tudomásukra jutott, hogy a helyi kefekötő, Simkó (Schimkó)31 a borok mellett a helyi serfőzőtői vásárolt sört is mér ki, mindenféle italméréstől eltiltották, és az újabb szabálytalanságok megelőzése érdekében ezt követően sört sem vásárolhatott.32 A hajógyárral és annak munkásaival együtt a vendéglátóhelyek arculata is átalakult. Az új, kisebb, engedély nélküli bor- és kávémérések jó részének célja a munkások kiszolgálása volt. A Korona fogadó bérlője, Johann Weinmann 1840-es panaszából kiderül, hogy a helyi lakosok mellett a hajógyárba érkező munkások feleségei és élettársai közül is sokan működtettek tiltott ital- és kávéméréseket, kifőzdéket, amivel a Korona forgalmát csökkentették, a fogadóst pedig ellehetetlenítették.33 A tanács válasza szerint ez a fajta visszaélés leginkább a gőzhajó építésén dolgozókra és bevándorló személyekre jellemző. A tanácsnak az illegális kocsmáltatás mellett az új lakók nyilvántartása is fejtörést okozott, s szükségesnek érezték annak hangsúlyozását, hogy a beadvány egyúttal bizonyíték arra, hogy az Óbudára érkezők különböző „nőszemélyekkel” költöznek ide be (házasként vagy nem házasként, tehát törvénytelen, erkölcstelen kapcsolatban élve). Az említett nők közül ráadásul leginkább azok szolgálnak fel ételt, akik semmiféle adót vagy egyéb kiadást (Steuer /andere Abgaben) nem fizetnek ezután, s így a rendes éttermeket (Kost- und Traiteur-Häuser) megrövidítik. A tanácsnak az eset az utolsó csepp lehetett a pohárban, mert elrendelték egy küldöttség felállítását ezen személyek összeírására, majd egy tervezet elkészítését a visszaélések megszüntetésére.34 Az ügy további részletei sajnos nem ismertek. Egyébiránt a hajógyár és az azzal megjelenő munkások, egyéb személyek által okozott kaotikus viszonyokat jól illusztrálja, hogy a tanács Weinmann panaszával szinte egy időben megkereste a főszolgabírót, majd a jószágigazgatót az éjjeli őrség felosztásáról, miután feltűnően megszaporodott a lopások száma.35 Az új vállalkozások másik visszatérő problémája, hogy gyanús alakok üzemeltették, esetleg a közönsége is olyan személyekből állt. 1839-ben a tanács keményen megintette Johann Haßmannt, amiért a Fő utcán (Haupt Gasse), Matthias Hesznél saját 31 Nem egyértelmű, hogy az 1839-ben a Nr. 37-es házban, Schimkó özvegynél lakó Matthias Schimkóval (ma Lajos utca 159., a zsinagógától délre) azonos-e, vagy a Nr. 107. alatti Joseph Schimkóval. BFL V.l.r 103. kötet, 1839. 32 BFLV.l.a 18. kötet 1839.05.07. Nr. 130. 33 „... auch sogar außer der gewöhnlichen Schank- und Traiteur-Häußem Cojfée gekocht und Kost gegeben wird; wodurch er zur Zahlung seines Arendabetrages unvermögend gemacht wird. " BFL V.l.a 19. kötet 1840.10.22. Nr. 225. 34 A küldöttséget Georg Schmodomayer (1794-1870) pénzügyi ellenőr (censor) vezette Johann Metz fertálymester és a községi hadnagy bevonásával. Uo. és https://archives.hungaricana.hu/hu/archontolo gia/1063/?list=eyJxdWVyeSI6ICJzY2htb2RvbWF5ZXlifQ (utolsó lekérdezés: 2019.08.26.), https:// archives.hungaricana.hu/hu/archontologia/713/?list=eyJxdWVyeSI6ICJtZXR6InO (utolsó lekérdezés: 2019.08.26.). 35 A tervezet szerint a várost 12 körzetre osztották, éjfélig kettő, majd azt követően másik kettő éjjeliőr vigyázott a rendre, akiknek jelentkezniük kellett az adott körzet felügyelőjénél (Aufseher) és jelenteniük arról, hogy kötelességüknek megfelelően eleget tettek. Aki tolvajt fogott, vagy lopás nyomára bukkant, annak esetenként 10 Ft konvenciós pénzjutalmat helyeztek kilátásba a község pénztárából. BFL V.l.a 19. kötet 1840.12.03. Nr. 260. és BFL V.l.c 1840.12.03.
