Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Illegálisból legális fogadók, kávéházak
Illegálisból legális fogadók, kávéházak 221 a legszigorúbban megtiltották nekik.26 Stacke azonban íurfangos volt, s amikor következő évben a tanács megtiltotta neki a kocsmáltatást, és még 5 Ft konvenciós pénzre is megbüntette, nem a tanácsnál, hanem az uradalom elöljárójánál panaszkodott, s kérte a büntetés elengedését, s kocsmájának a további működési engedély megadását.27 A sikeresebb magánkocsmárosok üzletüket idővel a bormérés mellett étkezdével, égetett szesz és kávé, ritkábban sör felszolgálásával, rendezvények tartásával, zenés kísérettel bővítették.28 1845-ben a fogadó haszonbérlői több konkurensüket bepanaszolták, amiért szinte minden olyan joggal visszaéltek, amelyek a szerződések szerint az ő privilégiumuk lett volna. A - természetesen már többször megbüntetett - Fleischbauer Mihály például bor- és kávéméréssel is foglalkozott, érdekes módon kizárólag a sörméréshez volt joga, de a fentiek mellett még „muzsika-tartás, és keglihely” is volt nála. Fleischbauer ráadásul nem is lett felvéve a helyi adózók közé.29 Az ügy további folyománya ismeretlen, de nincs kizárva, hogy a többszöri tiltás ellenére Fleischbauer nem zavartatta magát és tovább működtette kocsmáját. Az 1832/1836. évi országgyűlésen hozott 6. törvény, amely a korábbi gyakorlathoz képest kevésbé szigorú szankciókat írt elő a tiltott bormérések üzemeltetőinek, - úgy tűnik, országos szinten - kedvezett az ilyen vállalkozások elszaporodásának.30 Különösen megnőtt a vendégforgalom a hajógyár alapítását követő években. A bormérések elterjedését a tanács nem tudta megakadályozni, hiszen a lakosok alapvetően a maguk által megtermelt bort mérték ki, a sörméréssel azonban más volt a helyzet. A sört legközelebbről Óbuda egyetlen sorházából lehetett beszerezni: a sörház létrehozása és fenntartása nagy költséget jelentett mind a város, mind az azt bérlő serfőző számára (különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az épület többször leégett, és az 1838. évi árvíz is nagy károkat tett benne). A tanács ezért szigorúan ügyelt arra, hogy sört csak a sorházban, vagy a haszonbérbe adott fogadókban lehessen forgalmazni (kivételes esetekben szerződésben rögzítették a sör árusításának engedélyezését). Amikor 1839-26 BFLV.l.a 18. kötet 1837.01.07. Nr. 67. 27 BFL V.l.v Az uradalmi elöljáróság Óbuda tanácsának, 1838.03.06. 28 A Montour Commission déli szomszédságában álló, Pozsonyi szépasszonyhoz címzett fogadó (Gasthauslocal „zur schönen Preßburgerin "in Alt-Ofen) 1844. évi hirdetése szerint tágas, jól kiépített épületben helyezkedett el, benne az alábbiakkal: egy tágas vendégszoba, lakószobák, konyha, pince, padlás és istálló, nyaranta fedett udvar (hat für den Sommer einen gedeckten Hofraum), s egy teljesen új tekepálya. Nagy forgalmat bonyolíthatott le, miután egyik bejárata a Haupt Gasséra, míg a másik, a Duna mellett, a hajógyártól nem messze helyezkedett el. Vereinigte Ofner und Pester Zeitung 1844.06.16.604. p. 29 Az ügy kivizsgálására bizottságot küldtek ki (Georg Krenn és Lesch M. [Matthias?]), de annak jelentése nem ismert. BFL V.l.a 21. kötet 1845.10.25. Nr. 490. 30 A törvényt ld. a korábbi fejezetekben, ill. Dobrossy 1985. 13-14. p. Megjegyzendő, hogy Óbudán korábban sem voltak annyira szigorúak a helyi szabályok, mint Miskolcon, ahol testi fenyítés vagy akár teljes vagyonelkobzás is járhatott az engedély nélküli italmérőknek. A tiltott bormérések elszaporodásáról Tolna vármegyében és a helyi kocsmabérlők panaszait ld. Balázs Kovács 2009. 113—115. p.
