Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Illegálisból legális fogadók, kávéházak
220 Illegálisból legális fogadók, kávéházak Philipp Stürtzlingemek (Lchrbaum/Vörösfenyő) kártérítést ígértek a meglévő szerződési ciklus végéig (100, 10 és 20 Ft konvenciós pénzt), vagy annak levonását a bérleti díjukból.20 A beadvány abból a szempontból is hasznos volt, hogy ezt követően a város és a bérlők között kötött szerződések ominózus 4. pontját módosították, amelynek értelmében a szőlőtulajdonosok saját sziiretelésű borukat szabadon mérhették ki, kifőzdét azonban csak szabott díj ellenében működtethettek.21 Georg Weberé egy speciális magánkocsma volt, ahol a hagyományos bormérés és kifőzde mellett sört is árusítottak. Weber 1819 és 1825 között a Vogl fogadót bérelte, ekkor engedélyezték neki helyi sör árusítását is. Szerződése lejártát követően nyitotta meg magánkocsmáját, ahol továbbra is mért a helyi serfőzőtői vásárolt sört (valamint meleg ételt szolgált fel).22 1828-ban azonban a tanács megvonta tőle ezt a jogot, ezért Weber Elias von Fischer uradalmi fiskálishoz fordult segítségért. Állítása szerint gyermekkora óta a sörmérésnek szentelte magát, s nem értette (vagy nem akarta megérteni), miért lehetett a Vogl bérlőjeként sört árusítania, magán kocsmárosként viszont nem. Egyedül ehhez az iparhoz ért, folytatta, s Müller serfőzőnek sem volt ellenére a működése.23 A tanácsot nem különösebben érdekelhette Weber panasza, mert a következő évben ugyanezt a kocsmát „csak” engedély nélküli italmérés és kifőzde működtetése miatt listázták. Weber egyébként ezalatt az idő alatt elhunyt, s özvegye vitte tovább üzletüket.24 A szabályozások ellenére az 1830-as évekre már rendszeressé váltak a kiskocsmák működésével kapcsolatos kisebb-nagyobb botrányok. 1832-ben, miután az újonnan felvett szőlőcsőszök letették a szokásos esküt és ezt mentek megünnepelni, rögtön verekedés és lárma (Síréit und Rauferey) tört ki Friedrich Stacke kocsmájában. Az incidens vesztese Stacke lett, küldöttséget menesztettek hozzá (többek között a szószólóval és a fertálymesterrel), s miután engedély nélkül mért ki bort - ez képezte ugyanis állítólag a vita tárgyát -, kocsmáját pecsét alá vették (unter dem Sigell nehmen), azaz bezárták. Ugyancsak elrendelték, hogy így járjanak el a többi, hasonló borméréssel.25 Mint azt eddig is láthattuk, a döntés Stacke esetében is csak ideiglenes volt, 1837-ben Franz és Johann Donabergerrel, Johann Schäfferrel és Peter Kellerrel együtt beidézték a tanács elé, amiért kocsmáikban kifőzdét üzemeltetnek és még zenét is szolgáltatnak, s azokat 20 Uo. A három fogadós nyilatkozata, 1829.08.11. 21 Az 1829.11.14-i és 1830.02.26-i tanácsi határozatra hivatkoztak. BFL V.l.v 1830.12.27-i szerződések Óbuda és a fogadósok között 22 BFL V.l.c 1828.03.20. 23 „ ...weil es sein einziger Erwerbszweig ist, ansonsten auch der hießige Braumeister H. Müller die einstellung desselben, nicht nur nicht beabsichtiget, sondern vielmehr gefertigten in seiner fernem ausiibung des ihm ertheilten Rechtes, rüksicht der Lage, zu unterstützen versprochen hat" BFL V. 1 .b Nr. 2810. Georg Weber az uradalmi fiskálisnak. Fischer 1828.02.17-én továbbította a panaszt Óbuda tanácsának, amelyben választ várt arra, miért vették el tőle a jogot a serfőző akarata ellenére. 24 BFL V.l.bNr. 2846. 25 BFL V.l.a 16. kötet 1832.08.20. Nr. 165.
