Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Illegálisból legális fogadók, kávéházak
Illegálisból legális fogadók, kávéházak 219 nélkül lehet gyakorolni a nevezett jogokat, hogy a jelentkezők ezt tudják, és ennek megfelelően licitáljanak majd (azaz nyilvánvalóan eleve kevesebben jelentkeznének, és azok se fizetnének a fogadókért magas összegeket).16 Johann Großschmidt elöljáró - nyilvánvalóan tartva attól, hogy a bérleti díjak fizetése veszélybe kerül a bérlőknek adott igazat. Óbuda tanácsának küldött válasza szerint a kérdéses 4. pontban is egyértelmű, hogy vásárok kivételével a kifőzde (jus cibos parandi - Auskochen), valamint a kocsmáltatás (jus epotillandi) joga a bormérést leszámítva a fogadósokat és kocsmárosokat illeti. A településen azonban többen bitorolják ezt a jogot, s ezáltal a nevezett csoportot megkárosítják. Aki innentől kezdve ilyen szabálytalanságot elkövet, azt a jószágigazgató utasítása értelmében „bezárással és csenddel” büntessék.17 A tanács felmérte a kifőzdét üzemeltető magánkocsmárosokat, s az alábbi névlistát küldte viszsza az uradalomnak: Johann és Franz Donaberger (mindketten a Montuor Commission közelében), a fentebb említett Stephan Bauer jobbágy (a Mókus fogadónál), Ignaz Schartner jobbágy (a Frühlings Gassén), Huschek nyeregkészítő özvegye (a Vogl közelében), Weber özvegye, Joseph Gittinger zsellér (a Korona fogadótól nem messze), Anton Wieser molnár (Franz Donabergerrel szemben, a Montour Commission, azaz a Zichy-kastély déli szomszédságában), és Anton Steer jobbágy (az egyik hajdúház mellett).18 Amint látjuk, a nevezett kocsmák - s immár illegális éttermek - többsége valamelyik bérelt fogadó közelében vagy a település központi részén helyezkedett el, feltehetőleg nagy forgalmat bonyolított le. A két Donaberger és Anton Wieser vendégeinek nagy része az átutazók mellett a Montour Commission katonái közül került ki, amivel a Voglnek okoztak nagy kárt, hiszen a fogadónak nem egy, hanem helyből három, kifejezetten nagy, tágas italméréssel kellett a vendégekért versenyeznie. Ezek már nem egyszerű magán italmérések, kiskocsmák voltak, hanem nagy fogadók, éttermek, hiába jogilag nem számítottak annak. Külön felhívnánk a figyelmet arra, hogy a levelezésben többször a „kertek és magánházak” (Gärten und Privat-Haüßer) megjelölést használták rájuk, tehát nem egyszerűen egyszobás kis söntésekről, hanem a kerthelyiséget is kihasználó fogadókról van szó. A tanács a jószágigazgatónak küldött válaszában megígérte, hogy az engedély nélküli kifőzdéket 12 Ft konvenciós pénzre fogják büntetni és megtiltják további működésűket, s ezt nem csak a nevezett magán kocsmárosokra fogják alkalmazni, hanem bárkire, aki ilyesmire vetemedne. A tiltást dobszóval fogják kihirdetni,19 ami - természetesen - hosszú távon nem bírt semmilyen visszatartó erővel. A tanács felelősnek érezhette magát a kialakult helyzetért, mivel három fogadósnak, Ignaz Havraneknek (Korona), Anton Neresheimemek (Vogl) és 16 BFL V.l.b Nr. 2846., Óbuda fogadóbérlőinek panasza a jószágigazgatóságnak, 1829.07.15. 17 Uo. Joannes Grosschmidt elöljáró Óbuda tanácsának, 1829.07.29. 18 Uo. Óbuda válasza a jószágigazgatónak, 1829.08.07. és BFL V.l.b Nr. 2846. és 3393., BFL V.l.r 76. kötet. 19 BFL V. 1 .b Nr. 2846. Óbuda válasza a jószágigazgatónak, 1829.08.07.
