Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Illegálisból legális fogadók, kávéházak
218 Illegálisból legális fogadók, kávéházak már jelezték gondjaikat a tanácsnál, de eredménytelenül.13 1829-es beadványukban elsősorban a kiskocsmákban megjelenő, engedély nélküli ételfelszolgálásra panaszkodtak, az Aukochen joga - amit kifőzdének lehet fordítani - ugyanis kizárólag őket illette volna meg. A négy uradalmi fogadó, valamint a „Korona fogadó és étterem” (das Krön Einkehr, und Tracteur Wirthshaus) bérlői magas összegért, évi 3660 Ft bécsi pénzért bérelték a fogadókat, s kifogásolták a velük kötött szerződés 4. pontját, amely a kiskocsmákban a 8 vásámap kivételével tiltotta az éttermi jellegű működést (das Tracteur wesen & auszuüben), mivel az beavatkozás a regálékba, s mivel az az önkényes melléfogás mindkét fél számára káros. Itt adták elő, hogy Óbudán több olyan bormérés is található, ahol magában a házban vagy annak kertjében, noha az vendéglátói joggal (Tracteur Recht) nem rendelkezik, mégis szégyentelenül sütnek, főznek, kávét mérnek, tekéznek, tánczenét adnak, s ezáltal a fogadóbérlőknek nyilvánvaló kárára vannak. Házban és házon kívül, úgy vendéglátóznak, mintha valódi uradalmi vagy városi fogadók haszonbérlői lennének, vagy szabad királyi városi polgárok.14 A bérlők elismerték, hogy Óbuda tanácsa évek óta foglalkozott ezekkel a visszaélésekkel, de hatástalanul, ezért voltak kénytelenek panaszukkal az elöljárósághoz fordulni segítségért, nehogy a bérlők a magas bérleti díjak miatt csődbe menjenek és koldusbotra jussanak, mint ahogy Stephan Weber, Lorenz Fleischbauer, Gruber, Zettler, Hartl és Treßler járt.15 Úgy vélték, semmi értelme magas díjakért bérbe venni a nevezett regálékat, hogyha azok valójában az egész községben engedélyezve vannak. Ha mindenki működtethet kifőzdét, akkor az uradalmi fogadók regáléjoga egyúttal megszűnik. Ezért kérték az uradalmat, hogy súlyos büntetés terhe mellett, legszigorúbban tiltsák be az ún. kiskocsmárosoknak (klein Wirthshaüßler) a vendéglátói jogok gyakorlását (das Tracteur Geschäft), a község pedig (ha nem intézkedik, akkor) a fogadók árverésre bocsájtásakor hirdesse azt is ki, hogy itt aztán minden kiskocsmában bérleti díj 13 Az 1829-eshez képest jóval rövidebb beadványban egyébként a Vogl-fogadó 1825 előtti bérlőjére, Georg Weberre panaszkodtak, amiért meleg ételt szolgált fel magánkocsmájában, továbbá említették, hogy többen nem a saját borukat mérik ki. BFL V.l.c 1828.03.20. 14 „ ...Nicht destoweniger wird hier in Alt Ofen in mehreren biosen befugten Wein-schankhäusern, im Hause, und in Gärten, die das Tracteur Recht nicht haben, und außer uns 5 bestirnten Pächtern nicht haben können, durchaus gekocht, gebratten, gebacken, Caffe gemacht, Kegel geschoben, und Tanz Musick gehalten, und zu unseren offenbahren Nachtheil, ohne Scheu, im Hause, und äußern Hause das Tracteur Geschäft so getrieben, als wenn diesselben würklich Herrschaftliche oder Markt Städtische Einkehr, und Tracteur Wirthshaus Pächter, oder dazu befugte königliche freystädtische Bürger wären." BFL V. 1 .b Nr. 2846., Óbuda fogadóbérlőinek panasza a jószágigazgatóságnak, 1829.07.15. 15 A fennmaradt szerződésekben Stephan Weber nem, csak Georg Weber szerepel, aki 1819 és 1825 között bérelte a Voglt. Lorenz Fleischbauer 1822-től bérelte évi 531 Ft konvenciós pénzért a Koronát, szerződése eredetileg 1825-ben járt volna le, de egy évvel korábban átadta a fogadót Ignaz Hoffmannnak. Gruber nevű fogadóbérlőt nem, csak egy kezest találtunk 1813-ból: Jakob Gruber a Lehrbaumnál volt kezes. Zettler néven valószínűleg Andreas Zettelre, a Korona Fleischbauer előtti bérlőjére gondolnak. Ő évi 503 Ft-ért bérelte az épületet 1819-1822 között. Bemard Tresler (Dresler) a város 1808-ban megszűnt alsó fogadóját vezette 1805-től egy évig. Az adatokat Id. a fogadóbérlőket felsoroló mellékletben.
