Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Illegálisból legális fogadók, kávéházak
Illegálisból legális fogadók, kávéházak 217 másnak pedig megtiltva.7 Pár évvel később egységesen azért panaszkodtak, mert a magánházakban már nem csak bort mérnek ki, de éttermeket, kifőzdéket is működtetnek.8 Némelyik szabálytalanul működő kocsma, fogadó azért is szúrt szemet a fogadóbérlőknek (és a tanácsnak, sőt, idővel a nagyobb magánfogadók üzemeltetőinek, vagy akár a szintén borukat kimérni szándékozó szomszédoknak),9 mert valamelyik haszonbérbe adott fogadó közelében állt, s ezáltal annak üzletét rontotta. Philipp Stürtzlinger például a selyemgombolyító déli szomszédságában, azaz a Vörösfenyővel szemben 1826-ban már úgy üzemeltetett nyilvános (!) bormérést, hogy neki egy aprócska szőleje sem volt Óbudán. A bort több utcából vásárolta össze, s azt adta el, bár állítása szerint csak két embertől szerezte azt be, Jeckltől hosszabb ideje vásárolt, valamint akkori háziurától (ő ugyanis csak bérlő volt). A bíróság ekkor a háziura borának kimérését engedélyezte, a máshonnan vásároltat viszont elkobzás terhe mellett megtiltotta.10 A szabályozás nem sokat ért, a férfi, majd özvegye 1838-ig többször került a tanács elé hasonló ügyekkel, ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy Stürtzlinger 1828 és 1831 között „hivatásos” fogadóssá is vált, ekkor ugyanis a házával szemközti Lehrbaumot vette bérbe a várostól.11 Stephan Bauer engedély nélküli italmérése hasonlóképpen, a Mókus fogadó közelében helyezkedett el, és 1846-ban már engedélyezett kocsmának számított.12 A kisebb bormérések, kávézók a város Fő utcáján (Haupt Gasse, ma Lajos utca és Szentlélek tér), a kastély körzetében voltak (mai Szentlélek tér, Fő tér, Laktanya utca eleje, de ide sorolhatjuk a Tavasz utcát és mai Kórház utca Fő térről kivezető szakaszát is). Érthető, hogy ezek puszta elhelyezkedésükkel sértették több fogadó, így a Mókus, a Vogl, de még a sörház érdekeit is. 1829-ben a fogadóbérlők, Ignaz Flavranek (Korona), Anton Neresheimer (Vogl), Anton Matzofsky (máshol Watzofsky, Mókus), Philipp Stürtzlinger (Lehrbaum), Philipp Bauringer (Radl) ismét tarthatatlannak látták a helyzetet, ezúttal, a nagyobb hatékonyság reményében az uradalom elöljáróságához fordultak segítségért. 1828-ban 7 BFLV.l.a 12. kötet 1821.12.01. Nr. 7. 8 BFL V.l.a 15. kötet 1828.03.26. Nr. 81. A négy fogadóbérlő panaszát az élelmezési hivatalnak (zum Provisorat Amt) továbbították. 9 Paul Zwentschencket épp a szomszédai jelentették fel, mert a saját borukat nem tudták eladni Zwentschenck hosszan tartó bormérése miatt. BFL V.l.a 15. kötet 1828.07.07. Nr. 138. 1840-ben ugyanígy járt Bakody János, akit régóta tartó italmérése miatt panaszoltak be (wegen langwierigem Weinschank), s akit a tanács utasított a bormérése szüneteltetésére, amíg a szomszédai ki nem mérik saját borukat. Miután Bakody jelentette, hogy már csak 4 akó bora maradt erre a célra, a tanács végül engedélyezte neki annak kimérését. BFLV.l.a 19.kötet 1840.04.25. Nr. 102. 10 Stürtzlingert Joseph Donaberger jelentette fel. BFL V.l.a 14. kötet 1826.08.10. Nr. 281. 11 BFL V. 1 .v 1827.11.26. Szerződés Óbuda Keresztény Községe és Philipp Stürtzlinger között. 12 BFL V.l.a 23. kötet 1847.02.19. Nr. 146-147., BFL V.l.b Nr. 2846. és 3393., BFL V.l.j 27-28. kötetek, BFL V. 1 .r 76. kötet
