Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Illegálisból legális fogadók, kávéházak
216 Illegálisból legális fogadók, kávéházak készült bor kimérését ugyanis megtiltották.4 A tiltás természetesen nem sokat ért, ezért a század végén ismételten kihirdették.5 Arra, hogy a magán bormérések mennyire tönkretették a fogadóbérlőket már a századforulón, jó példa Paul Fürstinger özvegyének, Annának az esete. A férj 1786 és 1789 között a Lehrbaumot bérelte évi 130 Ft-ért, majd 1793 és 1795 között a község alsó, Rákhoz címzett fogadóját, évi 206 Ft-ért. Fürstingemek már itt nehézségei akadtak, mivel eredetileg három évre kapta meg a fogadót, de fizetési nehézségek miatt az 1795-től már más kezébe került. Valószínűleg a Lehrbaumnál sem ment könnyedén a bérlés, hiszen, mint látjuk, a bérlet lejártát követően négy évnek kellett eltelnie, hogy a férfi ismét fogadó üzemeltetésére vállalkozzon. A nő szerint azonban, mivel a tanácsosok megengedték, hogy minden sarkon, magánházakban szabadon mérjenek bort és adjanak ételt, szinte korlátlanul, ezért férje üzlete annyira meggyengült, hogy alig tudta a bérletet megfizetni. Amíg tudott fizetni, addig bérelte a fogadót, majd kénytelen volt visszamondani azt. Férje 500 Ft-tal maradt Óbuda adósa, de az özvegy szerint nem csak ő, a többi fogadóbérlő is szinte csődbe ment. Óbuda tanácsa figyelmeztette az özvegyet, hogy fizesse meg a félje adósságát, de neki, „mint a férje által lenézett (!) asszonynak” nem volt hatalma a férje élete felett. Miután Paul Fürstinger elhunyt, a tanács az özvegyet idézte be, és 14 napi határidőt adott a tetemes összeget kitevő hátralék rendezésére, s azzal fenyegette meg, hogy ha nem adja azt meg, akkor egy szőlőjét elkobozzák. A kétségbeesett nő 73 Ft letételét követően kérte a tanácsosokat, hogy kegyelmezzenek meg neki, és engedjék meg, hogy az összeget 100 Ft-os részletekben törlessze, s ne vegyék el tőle szőlőjét, mert azzal nem csak őt, de gyermekét is szerencsétlenségbe sodornák. A tanácsot ez nem hatotta meg, a szőlő elkobzásáról döntöttek. A nő ezért a jószágigazgatósághoz fordult jogorvoslatért s megjegyezte, hogy a községet is felelősség terheli, amiért nem tud törleszteni, mert jogos apai örökségét fivére, Georg Löb, és nem ő kapta meg, így semmi lehetősége nem maradt a fizetésre. A jószágigazgatóság az ügyet továbbította a városnak, de kimenetele ismeretlen. Ami biztos az esetben: a törvénytelenül működő bormérések tönkretettek egy szabályosan működő fogadóbérlőt, s annak halála után lehetetlen helyzetbe hozták özvegyét és gyermekét.6 1821-ben a helyi fogadók bérlői ismételten kérték, hogy az ételkifőzés, idegenek elszállásolása, tekepályák létesítése mindannyiuknak legyen engedélyezve, mindenki 4 „... denen Jenigen, welche dem Masch zusamen Kaufen, dem erkaufften wein verbothen sein solle auszuschancken." BFL V.l.a 7. kötet 1794.10.03. Nr. 85. 5 BFL V.l.a 8. kötet 1799.06.15. 6 BFL V. 1 .b Nr. 1092. Paul Fürstinger özvegye, Anna a Királyi Kamarai Óbudai Jószágigazgatóságnak, továbbítva Óbuda tanácsának: 1800.12.01.
