Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)

Illegálisból legális fogadók, kávéházak

ILLEGÁLISBÓL LEGÁLIS FOGADÓK, KÁVÉHÁZAK

Mint azt már többször említettük, az 1770-es évektől kezdődtek azok a változások, amelyek alapvetően megváltoztatták Óbuda arculatát. A földesúri, nagy, de alapvetően falusias jellegű településen, ahol a lakosság többsége ismerte egymást, egyfajta urbanizáció vette kezdetét. Nem véletlen, hogy ebből az időszakból maradtak fenn az első adatok illegális bormérésekről. Korábban már volt szó a magán bormérés szabályozásáról, az alábbi fejezetben a kérdést a másik oldalról vizsgáljuk meg: kik és miért, hogyan kezdtek ilyesmit üzemeltetni, s mit szóltak mindehhez a szerződéses fogadók bérlői.

Az egyik első bejegyzés illegális bormérésről 1779-ből származik. A helyi csizmadiamesterek, Nagy Imre, Horwathlik András [Andre Horwathlik], és Tóth András [Andre Tod] panaszt nyújtottak be Joseph Sax neje, Rátz Katalin ellen, aki állítólag akkori lakhelyén, Roschkasch özvegyasszony házában alakított ki bormérést. A csizmadiák azért panaszolták be, mert legényeik rendszeresen ott tartózkodtak engedély nélkül éjjelente, ami a céh szempontjából rendkívül káros volt. A céh megpróbálta a nőt ezért számonkénti, aki gorombán rájuk förmedt (Ördög Búj on az Torkokban Ragiaj most s.v. a Seggemet). A nő beszédéért 6 korbácsütést kapott, a kocsmája többet nem szerepel a forrásokban.1 Egy 1786-os ügyben már természetes jelenségként írnak a magán bormérésekről.2

Amint korábban láttuk, a tanács 1793-ban szabályozta a magán bormérés menetét. Ennek ellenére 1794-ben a szerződéses fogadók bérlői már rendszeresen panaszkodtak a magánkocsmákra, mivel a magánházak bormérései és „egyéb, oda beszüremkedő dolgaik” (und anderen Einschieichungen) miatt nagy károkat szenvednek, a körülmények bérleti díjuk megfizetését is megnehezítik, ezért a községtől kártalanítást kértek. Kérésük nem volt alaptalan, mert a tanács a három évre szóló szerződésükből egy évnyi összeget, az aktuális évi díjból pedig 20 forintot engedett el nekik.3 Ugyanebben az évben a belső és külső tanács egyhangú döntésével a must felvásárlásának korlátozásával próbálta megakadályozni a magán bormérések elszaporodását: a vásárolt mustból

1 A csizmadiák állítását két nő, Radics István neje, Éva, és Johann Kezics neje, Judit támasztotta alá, akikkel hasonlóképpen beszélt a nő. BFL V.l.a 5. kötet 288. p. 1779.03.27.

2 Johann Frey bormérése. BFL V.l.a 6. kötet 1786.05.23.

3 BFL V.l.a 7. kötet 1794.05.10. Nr. 41. Nr. 44.