Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
A kocsmák, fogadók, mint politikai megbeszélések és egyéb mindennapi csetepaték, botrányok színterei
202 A kocsmák, fogadók, mint politikai megbeszélések és egyéb mindennapi... ő szívesen is vesz”.49 A legény válaszában arra célzott, hogy mestere nejének megvan a maga kedvese: „Ne legyen olyan háklis erre, a mesterem asszonyának van erre barátja”.50 Az esetet egy cipészlegény is tanúsította, azonban a katonaözvegy tagadta, hogy ilyesmit mondott volna, ellenben a szabólegény ittas volt (az illetlen viselkedést azonban szintén tagadták). A tanács Fischer özvegyét ártatlannak ítélte, bár kérdés, ebben mennyire volt szerepe annak, hogy nem civil személyről volt szó. A panasznak mégis lehetett némi alapja, erre utal, hogy a nőt bocsánatkérésre kötelezték Tempf nejével szemben. A szabólegényt viszont 12 botütésre ítélték, amit - mivel a katonáktól már eleve sok verést kapott - 8 órányi áristommal váltott meg.51 Mint utólag kiderült, félreértés miatt panaszolta be Matthias Boresch az ifjabb Martin Bauer kádármestert, aki állítólag azt terjesztette róla a nyilvános kocsmákban (in öffentlichen Schankhäußern), hogy Bécsben valami nagy malőrt követett el (ein großes Maleur gehabt), ezért ott elfogták, továbbá, hogy urát, egy bizonyos Klopfingert 30 000 (!) forinttal becsapott. A tanács beidézte és kihallgatta Bauert, aki nem ismerte el a szájába adott szavakat, s három tanúval igazolta, hogy valóban nem mondott ilyeneket, ellenben inkább sajnálta Borescht (vielmehr ihm bedauert habe). Ezeket hallva a panaszos megkönnyebbült és végül kiegyeztek.52 A tanácsnak itt szerencsés dolga volt, tulajdonképpen médiáit a két fél között, s ezzel az ügyet elintézték. A szóbeli sértések mellett a lármázás is szégyenletes dolognak számított, a század végén az ilyen személyeket rövid időre áristomba tették. így járt a szerencsétlen - valószínűleg koldulásból élő - özvegyember, Ignaz Kolleck, aki 1790-ben az egyik fogadóban „szégyenletes módon lármázott”, ezért a város éjjeliőrsége elfogta és áristomba tette.53 A század végén kisebb botrányt csapott a Vörösfenyőhöz címzett fogadóban egy Lex nevű helyi lakos, aki egy közös borüzlettel kapcsolatos elszámolás miatt nekiesett üzlettársainak, Andreas és Johann Eckemek, valamint Anton Stiemek, miután úgy vélte, megrövidítették. Társait gazembereknek (Spitzbuben, schlechte Kerl) nevezte, Stiert még meg is ütötte. A tanács megnézte a társaság elszámolásait, amiből ráadásul az derült ki, hogy nem Lexnek tartoznak a többiek, hanem ő az adósa társainak. Büntetésképp kötelezték tartozása megfizetésére, és elfogadhatatlan viselkedése miatt egy napra áristomba helyezték.54 49 „ Gehe er hin zu der Tämpfin welche eine Hur. und noch jung ist. und greif er dorten, welche er khern hat. ” BFL V.l.a 6. kötet 1786.05.23. 50 „Die Frau darf nicht so haglich sein darauf, meine Meisterin hat ein Freund daran. ’’ Uo. 51 BFL V.l.a 6. kötet 1786.05.23. 52 BFL V.l.a 18. kötet 1836.12.20. Nr. 43. 53 A 40 éves, Pozsony vármegyei Kolleck a Dunán érkezett Pestre, majd onnan Óbudára munkát keresni, amit sebesült lába miatt nem talált, ezért másoktól kapott segélyekből tartotta fenn magát (kitanult mestersége nem volt). Állítása szerint volt menlevele, de kevés ingóságával együtt azt is ellopták tőle. A város képviselői megsajnálták sebes lába miatt, ezért végül büntetlenül elengedték az áristomból, de kikötötték, hogy többet ne tétjen vissza Óbudára. BFL V.l.a 7. kötet 1790.07.05. Lex 12 Ft 56 2/3 krajcárral tartozott társainak. BFL V.l.a 8. kötet 1799.08.29.54
