Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
A kocsmák, fogadók, mint politikai megbeszélések és egyéb mindennapi csetepaték, botrányok színterei
A kocsmák, fogadók, mint politikai megbeszélések és egyéb mindennapi...203 A szóbeli sértéstől a tettlegességig A verekedés, erőszak különböző formái A 18. században az emberek jóval gyakrabban próbálták a konfliktusokat az erőszak különböző eszközeivel megoldani, mint ma. A testi sértés lehetett egy egyszerű pofon, karmolás (nem csak nők esetében!),55 de rendszeres volt a szó szerinti hajba kapás,56 földre ráncigálás, verés (ököllel vagy más, épp kezükbe eső eszközzel). Franz Obenaus például egy söröspoharat (ein Bier Glaß) akart széttörni haragosa, Johann Ecker fején, miután összevesztek a Mókus fogadóban, ugyanekkor a vita hevében Obenaus még ökörnek (Ochsen) is titulálta Eckert.57 A korabeli források tanúsága szerint még a nők is könnyen elvesztették fejüket ilyen helyzetben. Miután azonban a fogadó, kocsma elsősorban a férfiak nyilvános színterének számított, az előforduló esetek között nem történt említés olyan testi sértésről, amelynek szereplői nők lennének - hacsak nem számítjuk ide azokat az eseteket, ahol a személyes konfliktusokba a fogadósok feleségei is bekapcsolódtak, vagy ahol a nők a történések elszenvedői, legyen szó akár rossz hírük keltéséről, vagy az ellenük elkövetett erőszakról. Miután a szóbeli sértéseket gyakran követte tettlegesség, nem ritkán elválaszthatatlanok egymástól az ún. verbal- és real injurien esetei. A büntetés súlyosabb esetben állhatott a sértett gyógykezelésének, esetleg a betegeskedés idejére számolt keresetkiesése megtérítéséről, bocsánatkérésből és a tanácsnak fizetendő büntetésből.58 1782-ben például, miután Julius Schmutz a Mókus fogadóban több tanú szerint szidalmazta és háromszor arcon ütötte Joseph Wildin bognárlegényt, a tanács 2 forintra büntette, azzal a megjegyzéssel, hogy a későbbiekben tartózkodjon az ilyesmitől, kü55 1745-ben Peter Schlossert, miután gúnyt űzött belőle és pocskondiázta a fogadóban, Lorenz Hiedl hátulról, hajánál fogva megragadta és az arcát véresre karmolta. Valószínűleg Schlosser sem lehetett ártatlan, mert az ügyet kölcsönös bocsánatkéréssel zárták le, emellett Hiedlnek a testi sértésért 1 tallér büntetést kellett fizetnie pünkösdig, azaz május 27-ig. BFL V.l.a 4. kötet 16. p. 1745.04.10. 56 A hajánál fogva elkapott felet ui. könnyebben a földre ránthatták - ami külön megalázásnak számított -, vagy arcon üthették. 1759-ben Peter Gabriellt az alsó fogadóban így terítette le Martin Vogl (Fogll) és Anton Peisch. Az ügy egyébként, mivel Gabriel kezdeményezte az egészet szitkozódásával, mindössze az alperesek bocsánatkérésével végződött. BFL V.l.a 4. kötet 1759.08.14. 57 Obenaus 1798 újév napján iszogatott egy barátjával, Anton Haßmann-nal, Ecker pedig szintén egy cimborájával, Anton Steinnel tartózkodott ugyanott. Ecker egyik ismerőse, egy bizonyos Leichtel öszszeszólalkozott egy meg nem nevezett kézműves inassal (Handwercksburschen). Vitájukba gorombán beleavatkozott Obenaus is, akit Ecker eredetileg csitítani próbált, s emlékeztette Obenaust néhány korábbi tettére. Ezzel azonban ellenkező hatást ért el, Obenaus még jobban dühbe gumit, s ekkor nevezte ökörnek Eckert, valamint próbálta meg széttörni a fején a söröspoharat. Eckemek ez már sok volt, s miután nem bírta tovább elviselni a szidalmakat, rávert Obenaus mellkasára. Ecker mellett egyébként hárman tanúskodtak. A tanács elismerte, hogy Obenaus volt a vita oka, de a seborvos kezelési költségeit, 4 Ft 20 krajcárt, ennek ellenére Eckemek kellett megtérítenie. BFL V.l.a 8. kötet 1798.01.04. 58 A testi sértésről bővebben ld. Bónis 1962. 260-270. p.
