Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Jogi háttér és a működés keretei
16 Jogi háttér és a működés keretei bérleti díj döntő hányadát ez a két tétel tette ki.19 Az ekkor előirányzott 14 000 Ft konvenciós pénz, mint évi bérleten belül 9093 Ft-ból állt a borkilenced, a fogadók pedig 3664 Ft-ba kerültek a községnek. Ugyanekkor a terménykilenced mindössze évi 693 Ft-ot tett ki, míg a téglaégetőért és tartozékaiért 550 Ft-ot kért el a Magyar Kamara.20 A bérleti díjat a Jószágigazgatóság pénztárába, az ún. Praefectorats Cassába kellett fizetni.21 Az 1825-ös szerződés szerint a bor mellett népszerű volt a törköly, a sör és a különböző égetett szeszek, például a rozsoli.22 Kávémérést 1825-ben, 1830-ban és 1836-ban csak a Mókus fogadóban engedélyeztek. A keresztényeknek szánt és a kóser termékekről külön szerződtek, azokat a két közösség tagjai - elméletileg - nem árusíthatták a másiknak. Elkobzás terhe mellett megtiltották az idegen bor és egyéb szeszesitalok árusítását. A fogadók átadásánál leltárt vezettek, a bérlők kötelesek voltak mindent tisztán és rendben tartani. A saját költségen javítandó dolgok sorát az ablak, ajtó mellett a kapuval, zárral és kályhával bővítették. Új épület felhúzását szigorúan tiltották,23 1 830-ban még hozzátették, hogy a meglévő épület javítása, vagy ahhoz hozzátoldás építése is tilos,24 illetve, ahogy 1836-ban fogalmaztak, „lényeges változtatások” (wesentliche Abänderungen) sem eszközölhetők az épületeken.25 Az uradalom feladata volt a fedélszék és a falak karban tartása.26 Az uradalomtól bérelt javakat, így a fogadókat is, csak annak tudtával és jóváhagyásával adhatták tovább, „albérletbe”.27 Időről időre problémák adódtak a bérleti díjak fizetése során, akár a fogadók (aljbérlői, azaz tényleges működtetői és a város kapcsolatáról, akár a város és az uradalom közöttiről van szó. Ennek jeleként figyelmeztették az uradalom részéről az óbudaiakat még 1836-ban, hogy a bérleti díjakat az értékesebb konvenciós pénzben fizessék.28 A legnagyobb nehézséget korszakunkban az 1838. márciusi jeges árvíz következményei jelentették. Nem véletlenül írt a következő évben panaszos levelet Óbuda tanácsa az 19 A fogadók bérleti díja már a kezdetektől az egyik legmagasabb tételnek számított az uradalom és a város közötti szerződésekben. 1790-ben a fogadók és a téglaégető éves bérleti díja 7572 Ft 6 krajcárt tett ki. Egy évvel később csak az öt fogadóért 6772 Ft 6 krajcárt fizetett a város. BFL V. 1 .a 7. kötet 14-15. p. 1790.11.09. és 1791.11.28. Nr. 64. 20 BFL V. 1 .v 1836.11.24. 1. pont. 21 BFL V.l.bNr. 3847. 1847.03.31. l.pont. 22 A rozsoli (rosoglio) fűszeres, édes szeszesital. Gundel-Harmath 1979. 19. p. 23 BFL V.l.v 1825.02.21., a Magyar Királyi Udvari Kamara 1825.03.09-én hitelesítette, a szerződést hat évre kötötték. Az öt uradalmi fogadó ekkor: Vogel, beim Eichkatzei, beim Radel, beim Zieglofen, beim Lerchbaum, bár a téglaégető melletti inkább csak kiskocsmának számított. A bérleti díj mindennel együtt 12000 Ft konvenciós pénz volt, amit két részletben, Szent Mihály és Szent György napján kellett befizetniük az óbudaiaknak. A konvenciós forintról Id. Vargha 1896. 44-45. p. 24 BFL V.l.v 1830.09.04. 5. pont. 1830-ban szintén hat évre, évi 12000 Ft konvenciós pénzért szerződött a város. 25 BFL V.l.v 1836.11.24. 5. pont. 26 Uo. 27 Uo. 6. pont. 28 BFL v.l.v 1836.08.31.
