Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Társasági élet, szórakozás: szerencsejátékok, zene, tánc, mulatságok és egyéb szórakozási formák, szokások
168 Társasági élet, szórakozás: szerencsejátékok, zene, tánc, mulatságok... nótán meguntak kerengni. Farsangkor a ’ mesteremberek külön válnak a’parasztoktól; Várasi mód szerént Bált adnak, a' mellyen tsak hivatalosoknak szabad megjelenni. Ott első napon estve; a ’ következőkön pedig a ’ templomból való haza érkeztek után eggyetlenegy gondjok a ’ vendégeskedés és tántz. Feleségeiket, és gyermekeiket magokkal vévén, alig hagynak valakit a ’ ház őrzésére. A ’ tántzjok Menuet, forgó Német, vagy Kalamajka lenni szokott. Némellyek pedig épen tsak vendégeskedéssel, kártyázással és dohányozással töltik el az időt. ” (Krizsány János: Tekéntetes Nemes Nógrád Vármegyében helyheztetett, és a’ Méltóságos Váczi Püspökség Uradalmához tartozó Verőcze Helységének Históriai, Topographico-Statisticai leírása. In: Tudományos Gyűjtemény 11. évf. 9. sz. 1827. 51-52. p.) A fogadók, kávéházak ideális színterei voltak a legális vagy akár a hazárdjátékoknak. Egy 1841-es enciklopédia megkülönböztette egymástól a nyilvános, titkos és magánjátéktermeket (öffentliche, geheime und Privatspielstuben). Az elsőbe a nagy kávéházak azon elkülönített részét sorolta, ahol az engedélyezett játékokat játszották, a másodikba a kávéházak azon titkos termeit, ahol a hazárdjátékokat játszották, a harmadikba pedig a magánházak erre a célra kialakított lakószobáit. Utóbbiakat csak a játékasztalkák különböztették meg egy átlagos lakószobától, s itt az adott helyen lakó család és barátai játszhattak. Az első kettőnél hangsúlyozta, hogy egyszerűen vannak kialakítva, alig vannak díszítve, csak a szükséges bútorokkal látják el ezeket a helyiségeket, mivel a játékosok úgysem erre figyelnek a játék hevében. A nyilvános termek általában a kávéház udvarából elérhetők, elkülönülnek a többi helyiségtől, berendezésüket az általában a szoba közepére helyezett, kártyajátékhoz (THombre, Whist, Boston stb.)2 kihelyezett asztalkák, valamint a falaknál az egyéb játékokhoz (sakk, kockázás, vagy a triktrak egyik alfaja, az ún. Tokkategli) rendelkezésre álló asztalok alkották.3 A falnál tükrös komód (Óbudán a jelek szerint csak tükör) és óra állt. A kártyás asztaloknál általában zöldre vagy vörösre festett lámpásokat helyeztek el. A titkos játékszobák, amelyek gyakran megtalálhatók voltak fogadóban, kávéházban, magánházban, általában teljesen elkülönültek az épület vendégszobáitól, más emeleten vagy melléképületben kaptak helyet. Berendezésük hasonló, egyszerű: játékasztalok középen, oldalt tükrös komód órával. Ablakait zárva tartották és a helyiséget elsötétítették, nehogy a fény bejöhessen. Az ilyen helyeken játszottak tiltott szerencsejátékokat (Landsknecht, Trenta, Quaranta, Passa-dieci, Quindici stb.), kockázást.4 2 A játékok szabályait ld. Neuestes Spielbuch... 1805. 1-132., 201-202. p. 3 Erről ld. Neuestes Spielbuch... 1805. 269-304. p.; Cäsar 1810. p. 65-től. 4 Krünitz 1841. 302-304. p.
