Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Társasági élet, szórakozás: szerencsejátékok, zene, tánc, mulatságok és egyéb szórakozási formák, szokások
Társasági élet, szórakozás: szerencsejátékok, zene, tánc, mulatságok... 169 Dohányzás Noha nem szórakozás, de a korabeli társasági (és mindennapi) élet fontos része volt a dohányzás. Hogy mennyire, azt jól érzékelteti Ferberth Xavér Ferenc leírása, aki az óbudai selyemhernyó-tenyésztés sikertelenségének egyik okát (az óbudaiak számára mindennél fontosabb szőlőművelés mellett) abban látta, hogy a selyemhernyók többsége egyszerűen elpusztult az óbudai lakóházakban, ahol kis helyen sokan laknak, s még azt a kis helyet is telefustölik a lakók. Általánosan elterjedt volt az ágyban dohányzás is.5 Mindezek fényében nem meglepő, hogy a dohányzás idővel komoly tűzbiztonsági kérdésként merült fel. 1787-ben például megtiltották az utcán a dohányzást és nyílt láng használatát,6 ezzel azonban az óbudaiak nem sokat törődhettek, mert 1796-ban a Montour Commission azt kérte a jószágigazgatóságtól, hogy tiltsák be az óbudaiaknak az utcán dohányzást, mert ők megtiltották azt saját katonáiknak, a helyiek azonban mindenhol égő pipával mászkálnak, s ezáltal rossz példát mutatnak a katonáknak.7 1798-ban a vármegye nyomására ismét kidoboltatták a dohányzás tilalmát a nyílt utcán, istállókban és egyéb veszélyes helyeken. Mivel a korábbi tiltások saját bevallásuk szerint semmit nem értek, ezért a továbbiakban a szabály megszegőit - tekintet nélkül személyükre - botütéssel fenyegették.8 1800-ban 25 botütést ígértek azoknak, akik a tűzbiztonsági megfontolások ellenére megszegik a tilalmat, de ez sem ért sokat, 1806-ban a „korábbiakhoz képest is erősebben elterjedt” szokásként említik a nyilvános dohányzást.9 1840-ben uradalmi szinten kihirdették többek között a dohányzás tilalmát az utcákon, pajtákban, padláson és „más, tiltott helyen”, a tiltást megszegőknek nemesek esetében 12 forint konvenciós pénzt, a nemteleneknek 12 pálcaütést helyeztek kilátásba.10 1842-ben már a városi hadnagy és az alá tartozó városi hajdúk ügyeltek a rendre, ugyanekkor a hadnagy feladatai között szerepelt többek között, hogy megtiltsa nekik a városházán a dohányzást (továbbá a részegeskedést, kocsmákban tobzódást, maguk közti perlekedést, lármázást és káromkodást).11 Mivel a veszedelmes tűzvészek hatalmas károkkal jártak, a város és a fogadósok között kötött szerződésekben 1807-től külön pontban szerepeltették, hogy a fogadósnak kell figyelnie a nyílt lángra, világí-5 MNL OL E 328 Protocollum 67. p. 1771.02.01., 79-80. p. 1772.01.08., Gál 1990. 73. p. 6 A tetten ért renitens dohányzót innentől kezdve a katonák minden további nélkül áristomba vethették, majd büntetésre átadták Óbuda Tanácsának. BFL V. 1 .b Nr. 511. 1787.07.23. 7 Gál 1990. 73. p. 8 BFL V.l.c 1798.10.22., ld. még az 1798.11.19-i úriszéki végzést. 9 1800-ban és 1806-ban az utcák, istálló mellett a padlást is kedvelt dohányzási helyszínként említik. BFL V.l.c 1806.07.05. 10 BFL V.l.a 19. kötet 1840.11.07. Nr. 235. 3. pont. Ugyanitt előírták a negyedé vés jelentések készítését a „közbiztonsági körülményekről”, azaz: házak kirablásáról, rablásról, tűzvészről, áradásról, vízömlésről, jégesőről és egyéb károkról. 11 BFL V.l.bNr. 4041. 1842,1.10. pont.
