Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Mészárosok, fogadósok, kávésok: a Havranek család Óbudán
Mészárosok, fogadósok, kávésok: a Havranek család Óbudán 165 írásban Joseph Havranek a Nr. 84. (és Nr. 40.) ház fejeként van feltüntetve, azaz közvetlen szomszédságban állt a Donabergerekkel, akiknek fentebb említett két háza ugyanitt Nr. 85. és 89. alatt van feltüntetve. A telekkönyvi adatok alapján megállapítható, hogy a Havranek család háza nagyjából a mai Tüdőgondozó helyén álló sarokház volt.16 Joseph 1819-1820-ban még szerepelt a város pálinkafőzőinek nyilvántartásában (egy másodosztályúnak tartott szeszfőző üsttel),17 később azonban, mint fent említettük, Pestre költözött. Ignaz csak Franz Donaberger Mókus-fogadóval történt fiaskóját követően kezdett komolyabban vendéglátással foglalkozni: 1825-től ő bérelte Óbuda legújabb, legszebb - és éppen ezért legdrágább - fogadóját, a Koronát. Ennek bérleti díja jóval magasabb összeget tett ki, mint a többi fogadóé, ezért a bérlet elnyerésében — az ügyes licitálás mellett - nyilvánvalóan szerepet játszott a család helyi kapcsolati hálója, s nem utolsó sorban tehetős volta: az első két alkalommal maga Ignaz anyja vállalt kezességet fia bérletéért, az utolsó időszakban, 1837 és 1840 között pedig egy másik rokon, Anton Kröwick kőművesmester.18 A mészáros családtagok sem jelentettek hátrányt, tekintve, hogy a fogadók mellett rendszerint mészárszéket is üzemeltettek (mint a Radl vagy a Lerchbaum esetében, utóbbi bérlője, Wenzel Polifka például szintén mészáros volt). Ignaz Havranek azonban az évek során nem az ételekre, inkább a kávéra helyezte a hangsúlyt. A Koronában volt a legnagyobb kínálat: szabad áron mérhettek ki benne Óbudán vásárolt bort, felszolgálhattak meleg ételt, kávét és más italokat, volt benne tekepálya, biliárdasztal, zenés-táncos mulatságokhoz bálterem.19 Havranek hosszútávú bérletben gondolkodott, éppen ezért maga is hozzájárult az épület csinosításához, először akácfák telepítésével annak környezetében,20 s az ő ötlete volt az étkező melletti új mellékszoba Tivoli-módra történő kialakítása 1839-ben.21 1835-ben ideiglenesen elvállalta a más karakterű, országút melletti Radl működtetését is.22 Bizonyos azonban, hogy a Korona drága bérlete miatt már korábban felmerült benne, hogy máshol működjön tovább. 1836 végén például - jelentkező híján - áron alul, évi 250 forintért jelentkezett a Mókus fogadóért.23 Az 1837. év végi tűzeset, valamint az 1838. évi árvíz, amelyben 16 A Nr. 40. a zsinagóga déli szomszédságában állt, és a kikötő felé nézett. A Tüdőgondozó helyén álló épület 1838-ban is a Havranek család tulajdonában volt, az árvíz során óriási károkat szenvedett (2808 Ft konvenciós pénzre becsülték a veszteséget, az árvízi károkat ábrázoló térképen összedőlt épületként jelölték). BFL V.l.b s.d. Nr. 58., BFL XV.16.d.241/4a. 17 BFL V.2 Pálinkafőzők, 1819.02.04. és 1820.02.04. Az 1827-28-as összeírásban a Nr. 40. és 87. alatti házban tüntetik fel. BFL V.l.b Nr. 3393. 18 A szerződések további adatait ld. a külön táblázatban. Ignaz Havranek sógora, Jacob Ruff egyébként 1827-28-ban a Korona szomszédságában lakott, aNr. 224. alatt. BFL V.l.v Nr. 3393. 19 BFL V.l.v 1825.02.01., 1827.11.26., 1830.11.27. 20 BFL V.l.a 19. kötet 1840.11.25. Nr. 250., 21 BFL V.l.a 19. kötet 1839.12.22. Nr. 15. 22 BFL V.l.a 17. kötet 1835.01.07. Nr. 35. 23 BFL V.l.v 1836.12.27., árverési jegyzőkönyv. Az ügy érdekessége, hogy a sikertelen árverést követően az 1837. január 2-i liciten sógora, Jacob Ruff is részt vett. Nem kizárt, hogy Ruff sikeres bérlete
