Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Szőlősgazdából fogadóbérlő, bérlőből hivatásos fogadós: a Donaberger család
152 Szőlősgazdából fogadóbérlő, bérlőből hivatásos fogadós: a Donaberger család Székhelyét a Kühtreibemek eladott, „három mórnál” (beim 3 Mohrn)23 nevezetűből tette át a Havranek-féle épületbe.24 Az 1826-1827. évi vagyonfelosztásban szereplő másik ház, a mai Fő tér és Laktanya utca (Szindbád tér) sarkán álló ház a gyermekek anyai örökségéhez tartozott. Az osztályegyezség szerint Franz a Vihar-hegyen (Tranchament) kapott szőlőt, Johann a Remete-hegyen (Einsiedlerhut), utóbbi továbbá készpénzt és a kávéház berendezését (Coffe-Haus Einrichtung) 550 Ft értékben. Összehasonlításképp: a Johann-nak adott szőlőt „mindössze” 500 forintra becsülték, a „nagy ház”-at 9600, míg a sarki házat 4500 forintra. Az anyai örökség rendezését követően 1828-ban Joseph Donaberger ismét végrendelkezett az atyai javakról. Eszerint a „nagy házat” Franzra, a „felső házat” Johannra hagyta, mindegyiknél értékbecsléssel és a testvéreknek adandó rész kifizetésével.25 Amint látni fogjuk, a testvérek ekkor már évek óta sikeresen üzemeltették a két házban a család magánfogadóit. Kérésének megfelelően ingóságait halála után elárverezték, ezek jó részét, főleg a fogadók berendezéséhez tartozókat Franz és Johann szerezte meg (asztalok, kanapék, borszékek, függő- és faliórák, tükrök, ezüstkanalak, óntányérok, sárgaréz mozsár, valószínűleg szeszfőzéshez használt sárgaréz edény), de sikeresen licitált hasonló tárgyakra például Wenzel Polifka, aki 1834-től a Lehrbaumot üzemeltette. Az ingóságok iránti nagy érdeklődést jelzi, hogy a szomszéd Carl Genszky és a község elöljárói mellett kifejezetten sokan vettek részt az árverésen, a sörház pincére például egy értékes ezüst dohányszelencét szerzett magának.26 Az örökösök külön egyezséget kötöttek a két kérdéses házról. Eszerint Johann Donaberger az 1826-ban 4500 forintra becsült házat 6700 Ft értékben veszi át és aszerint fizeti ki a többieket, ugyanott elhunyt fivére, Anton özvegyének térítésmentes lakhatást biztosít. Franz a becsült 9600 Ft helyett 10 550 Ft értékűnek ismeri el az általa örökölt „nagy házat” - azért nem még ennél is magasabb összegűnek, mert az épület felújítandó állapotban volt. A 10 550 forintos érték alapján kifizette testvérei örökrészét, mostohaanyjának pedig élethossziglan szabad lakást biztosított ugyanott. Az aláírók a két testvér mellett húguk, Anna (férjezett Schüller), elhunyt Anton fivérük lánya, Rosalia (férjezett Friedmann) és nevezett Anton fivérük özvegye, Anna (kiskorú gyermekei: Stephan, Anton, Rosina, Anna és Barbara nevében), Georg fivérük gyermekeinek (Georg és Kari) gyámja. Az aláírók közül hiányzik ifj. Joseph Donaberger özvegye, aki a tanács által egyidejűleg 23 Ld. a Mohren Gasse elnevezést. 24 Az épületek vételára 6-6000 Ft volt, amiből meg tudta adni a Bebó/Havranek-féle ház vételárát. Kühtreiber a szerződés idején mindössze 100 forintot tett le, amit Szent Mihály napjáig kellett további 1000-rel pótolnia, majd a következő két év Szent György napjáig 2-2000 forintot, végül 900-at. BFL V.l.q 2. kötet 100. és 113. p. 1807.02.09. és és 1807.07.19. 25 Végrendelet, 1828.09.06. Utolsó, fiókvégrendeletét 1829.11.04-én írta és felesége örökségéről gondoskodott benne (aki megkapta a téglaégető melletti szőlőt és a pincében lévő 6 hordó bort). BFL V.l.b Nr. 2500. 26 Árverési jegyzőkönyv, 1830.05.26. BFL V.l.b Nr. 2500.
