Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Az egyes fogadók karaktere, jelentősége
Az egyes fogadók karaktere, jelentősége 133 szolgálólány dolgozott vele.141 1808-ban a többi fogadóhoz hasonlóan a bérlő megkapta az ételkifozés és tekepálya kialakításának jogát is, sört a sorházban, a fogadókban és a szerződéses zsidó házakban mérhetett ki.142 A serfőző a bortermelőkhöz képest kiváltságos helyzetben volt, hiszen az eszközt és tudást igénylő serfőzésben nem kellett konkurenciára számítania, sőt, Óbuda községi és uradalmi fogadóiban is az általa főzött italt forgalmazták, tisztán sörméréssel gyakorlatilag senki nem foglalkozott rajta kívül. A hajógyár létesítéséig mindössze egy hevenyészett próbálkozást ismerünk 1787-ből, amikor Johann Leb, a gróf Gyulay Sámuel-féle gyalogezred (azaz a 32. gyalogezred) katonája és Anna Leb kért - többször - engedélyt a Keresztény Község bírójától, Mathias Weidingertől, hogy saját házukban sört mérhessenek ki.143 Mivel az nem ellenkezett, Leb elkezdett sört mérni, de cégér nélkül (doch ohne Zeiger), s mivel a bíró többször is járt nála vendégségben, úgy vélte, minden rendben van. Azonban kilenc nap elteltével Weidinger 14 személlyel berontott hozzá, s válogatott szidalmak közepette elvitték pincéjéből a két hordó sört, őt és Annát pedig hajuknál fogva kirángatták az utcára, sárba tiporták és áristommal fenyegették őket.144 Leb jogosan háborodott fel a történteken, hiszen a bíró - akitől békét és biztonságot, s nem a köznyugalom megzavarását várják - korábban nem jelezte neki, hogy szabálytalan lenne a sörmérése. Ráadásul Weidinger - akinek bírói ténykedése ellen egyébként többen is szót emeltek - az uradalom tudta nélkül, ismeretlen helyre szállíttatta a lefoglalt hordókat (kérdés, hogy hova). így ért véget Óbuda magán sörmérésének rövid története. Valamikor az 1786-os bérletet követően az uradalomtól a budai serfőző, Franz Mayer tulajdonába került a Duna melletti sörház. Bevilaqua-Borsody Béla szerint az uradalom bérbe adta Mayemek 1786-ban, az általa említett 17 247 Ft 40 krajcár viszont inkább vételárat, mint bérleti díjat feltételez.145 Franz Mayer ugyanakkor 1786-ban az uradalmi sörház bérlőjeként nyújtott be panaszt a sedriához, azaz a vármegyei bírósághoz, mivel Óbuda elöljárói a bérleti díjon felül (164 Ft, Bestand Zins) adók és egyéb illetékek megfizetésére kötelezték volna a serfőzőt.146 A sedria a serfőzőnek adott igazat, mint az uradalmi ingatlan bérlőjének, s kimondta, hogy mentes a kontribúció (hadiadó) fizetés és egyéb községi teher alól.147 A helyzetet bonyolította, hogy a panasszal nagy141 BFLV.l.bNr. 580. 142 1808.06.01., BFLV.l.bNr. 1971. 143 „ ...ihnen zu erlauben, daß sie in ihrer eigenen Behausung allhier Bier leitgeben dürfen. ” Johann Leb panasza az úriszékhez, 1787.03.30., BFL V. 1 .b Nr. 490. 144 „ ... io wurden wir beyde auf der Gasse bey den Haaren in den grösten Koth herumgezogen, und mit grösten Schimpf Wörtrn beleidiget, mit Arest und dergleichen bedrohet. ” Uo. 145 Bevilaqua-Borsody 1943. 118. p. 146 „ ...da ich nur deme noch gehorsamst beyßigen muß, daß dem Vernehmer nach in so lange daß Alt Ofner Breyhaus existiret, von keinen Arendator mehr als an Taxa jährlich 6 ft zum Löblichen Comitat erleget worden, welches auch ich, wenn nur ein diesfälliger Auftrag an mich gelanget wäre, ohne allen Verzug befolget haben wurde. " Franz Mayer serfőző panasza, 1786.07.21. BFL V. 1 .b Nr. 460. 147 A Pest vármegyei sedria döntése, 1786.09.18. Uo.
