Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Az egyes fogadók karaktere, jelentősége
102 Az egyes fogadók karaktere, jelentősége A 18. századi kisebb fogadók, kocsmák minimális berendezését a pad, asztal, esetleg söntéspult,6 valamint a kiméréshez szükséges eszközök (kancsók, korsók, poharak, mértékek)7 alkották, az ivóhelyiség mellett a kocsmáros lakásával, konyhával, esetleg vendégszobával és az elmaradhatatlan pincével. A vidéken jellegzetes kármentőről, azaz az ivóhelyiségen belüli, lécekkel elkerített részről, ahová a kocsmáros verekedés esetén behúzódhatott az értékekkel, a források nem tesznek említést (ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem is lettek volna). A 18. század utolsó harmadától változik a helyzet, és az egyes fogadókban nagyfokú differenciálódásnak lehetünk tanúi. A 19. század elejétől, igazodva a különböző igényekhez, a berendezésben törekednek a kényelmi szempontok figyelembevételére, gazdagabb díszítésre, szó szerint nagyobb teret engedtek a különböző szórakozási lehetőségeknek - legalábbis az erre kiválasztott fogadókban. A szerződések alapján elméletben a kisebb javításokat a bérlőnek, a nagyobbakat az uradalomnak (a községi fogadók esetén természetesen a községnek) kellett elvégez(tet)nie. Ennek ellenére az egyes fogadók között óriási különbségeket láthatunk. 1822-ből állnak rendelkezésünkre az állapotokat is rögzítő leltárak: a Mókust alapvetően rendbenlévőnek találták, de a fogadó- és a biliárdszobában itt is rossz volt a padlózat, a konyha és berendezése pedig meglehetősen elhasználódott. A Voglben a Mókushoz hasonlóan a konyhát közepes, minden mást jó állapotúnak találtak. A Voglben ekkor egy üvegcsilláros bálterem volt vaskályhával, továbbá székek helyett négy puhafa ülőpaddal, valamint egy másik vendéglőhelyiség egy hosszú asztallal és egy nagy, puhafa ülőpaddal. Ezt a szobát elegánsabb cserépkályha tartotta melegen. A fogadó utcára nyíló, elegáns üvegajtaja az aktuális bérlő tulajdonát képezte. A város szélén lévő Lehrbaum vendéglőhelyiségében két közepes állapotú asztal és négy puhafa ülőpad volt, a konyhában lévő tűzhely elhasználódott, az istálló kifejezetten rossz volt. A Radlnél a söntéshelyiségben 1822-ben két puhafa asztalt és három puhafa ülőpadot írtak össze, a cserépkályhán két cserép eltört, de ezeket leszámítva az épületet és berendezését jó állapotúnak tartották.8 Megjegyzendő, hogy a leltár csak a községi vagy uradalmi tulajdonra terjedt ki, a bérlő ehhez hozzátehette mindazt, amit saját ízlése szerint még szükségesnek gondolt.9 A Zichy-féle birtokigazgatás idején a községi és uradalmi fogadók közötti ellentétet jól érzékelteti, hogy a helyiek (nem csak a minősége miatt) nem különösebben 6 Mint 1754-ben a két községi fogadóban. Kimutatás, 1754.01.30. BFL V.l.b Nr. 33. 7 1824-ben Joseph Donaberger egyik fogadójában külön szobában kapott helyet a csapszék (Schank- Zimmer), amelynek berendezését két régi almárium (!), egy régi puhafa asztal valamint ólommértékek (icce, meszely, félmeszely) alkották. BFL V.l.b Nr. 2500. Joseph Donaberger vagyonleltára, 1824.07.20. 8 Fogadók berendezéseinek leltára. BFL V. 1 .v 1822.02.06. 9 1837-ben például a Lehrbaum bérlője - egy vaskályhát leszámítva - maga rendezte be a fogadót. BFL V.l.v 1837.03.04. A berendezések további részletes leírását ld. az egyes fogadóknál!
