Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)

Az egyes fogadók karaktere, jelentősége

AZ EGYES FOGADÓK KARAKTERE, JELENTŐSÉGE

Az alábbi fejezetben röviden bemutatjuk az egyes uradalmi és községi fogadókat. Ezek többsége az Óbuda ütőerének számító Haupt Strassén, vagyis a mai Lajos utca és Szentlélek tér vonalán helyezkedett el, például az alsó községi kocsma (Lajos utca 136. vagy 138.), Mókus fogadó (Mókus utca 1.) vagy a község első, középkori eredetű sörháza (Lajos utca 158.), de a Haupt Strasse mentén szaporodtak el a leghamarabb a magán bormérések is a 19. század első felében.1 Ezen a forgalmas úton érkeztek Óbudára a Budáról induló fiákerek, gyorskocsik is. A forgalom a két város között már a 18. század végén jelentősnek mondható, 1796-ban az útburkolási díj (Pflasterzinß) megállapításakor az óbudaiak a budai fiákeresektől is hozzájárulást szerettek volna kieszközölni, mivel azok „gyakran járnak Óbudára és itt sok pénzre tesznek szert”.2 1818-ban például már a Várból, a Vízivárosból és a hajóhíd tabáni hídfőjétől is hoztak vendégeket a budai bérkocsisok.3 Schams Ferenc 1822-es leírásában Óbudának szinte csak ezt a részét tartotta városiasnak, annak sok emeletes, a legújabb stílusban épült háza miatt.4

A fogadók másik csoportja valamelyik országút mentén látta el az átmenő forgalmat, mint a Radl (mai Bécsi út és Vörösvári út találkozása), vagy a Lehrbaum, azaz Vörösfenyő (Miklós tér, a Szentendre irányába futó országútnál). A Zichy-család kastélya és a birtokigazgatási központ (így a dézsmaház) közelében létesült a bérlőjéről elnevezett Vogl fogadó a mai Polgár utcában. A község felső fogadója, amelynek helyén a későbbi Korona fogadó létrejött, némileg kiesik ebből a körből, hiszen a katolikus templom mögötti téren állt, a község mészárszéke mellett.5 A kiscelli trinitárius kolostor lábánál lévő, (Zöld) Szőlőfürthöz címzett fogadó a zarándokok igényeit elégítette ki, míg a kolostor lábánál létesített téglaégető melletti kisebb csapszék főleg a téglaégető munkásaiét. A község második sörházát közvetlenül a Duna mellett létesítették.

1 Az óbudai utcák többsége még a 19. század közepén is rendszerint nem túl jó állapotban volt, a város fö útvonalának számító Haupt Strassét azonban többnyire igyekeztek rendszeresen karbantartani. Mivel a zsidó lakosság nagy része is itt élt, az út karbantartásával kapcsolatos viták rendszeresek voltak Óbuda Keresztény és Zsidó Községének vezetősége között. Utóbbi például vonakodott az utca 1816. évi lekövezésénekrá eső, előre megállapodott részét megfizetni. BFL V.l.b Nr. 2088.

2 BFL V.l.b Nr. 953.

3 A viteldíj a Várból vagy a hajóhídtól 2 Ft, a Vízivárosból 1 Ft 30 krajcár volt. Fiáker-árszabás, 1818.06.24. BFL V.l.b Nr. 1938.

4 Schams 1822. 637. p.

5 Az ételfelszolgálás miatt gyakran alakították ki egymás szomszédságában a mészárszéket és a fogadót. Óbudán mészárszék állt az említett felső községi fogadó mellett a Radl- és a Lehrbaum fogadónál. Nem ritkán ugyanaz a személy bérelte mindkettőt. Ld. még Knézy 1997. 35. p.; Szilágyi 1995. 77-78. p. (túrkevei példák a kocsmák és mészárszék egy személy által történő bérletére).