Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
I. Az öröklött város - Terra recognita vagy terra incognita? A lakótelepek és lakóparkok legújabb magyar irodalmáról
Terra recognita vagy terra incognita? 93 tentő példát lehetne idézni, mint amilyen például Preisich Gábor alapműve, a Budapest városépítészete 1945-1990 (Budapest, 1998), amelyben a szövegben említett épületek, lakótelepek fotója sokszor oldalakkal később szerepel. Sajátos módon az utóbbi munka ugyanannak a Tere Kiadónak a gondozásában jelent meg, amely Kömer és Nagy könyvét kiadta.) Mai problémák és a jelen kritikája a tárgyalt művekben Csizmady, Cséfalvay, Kömer és Nagy a mai lakásépítési (tágabban értelmezve városfejlesztési) gyakorlat számos anomáliáját fogalmazza meg. Ezeket azért érdemes együtt összefoglalni, mert ez az a pont, ahol a négy szerző leginkább rímel egymásra, és ahol - eltérő hangsúlyokkal - mindannyian hasonló problémákat fogalmaznak meg. A lakásépítési, lakónegyed-fejlesztési gyakorlat visszásságai mögött feltámlnak azok a nagyobb összefüggések, amelyekre visszavezethetők nem csak Budapest, hanem a fővárosi agglomeráció és általában a magyar városok gyakorta hibás városfejlesztési koncepciói. Elsősorban az önkormányzat-finanszírozásról és az építésügy törvényi kereteiről van szó. A lakóparkok és környezetük A lakópark sok tekintetben minőségi előrelépést ígér a régebbi építésű lakóházakhoz, negyedekhez képest. Ám ennek mind a lakóparkot befogadó városrész vagy település szempontjából, mind pedig a lakóparkba költözők szempontjából ára van. Az sem mellékes, hogy a lakópark-építtetők által kínált magas színvonalú környezet és jobb életminőség a valóságban gyakran hit kérdése; mindegyik szerző jól látja, hogy a lakóparkok elnevezései - „Sun Palace”, „Mandala Kert” stb. - és az őket hirdető, egyéninek szánt reklámszlogenek alapvetően marketingfogások, és korántsem biztos, hogy az így hirdetett lakóparkok valóban új életformát képesek nyújtani lakóiknak. A település, illetve kerület szempontjából gyakorta probléma a lakópark zárványjellege. Azon az esztétikai szemponton túl, hogy a lakópark építészetileg és stilárisan elüt környezetétől, gyakran okoz gondot az is, hogy a városrész gyalogos, illetve autós közlekedését akadályozza, hiszen a fallal körülvett lakóparkon (néhány kivételtől eltekintve) legtöbbször nem vezet keresztül közút. Ugyanakkor a lakóparkba költözők - akik között többségben vannak a tehetősebb, rendszeresen autóval közlekedő emberek - jelentősen megnövelik egy adott környék autóforgalmát, súlyosbítva ezzel a környezeti terhelést. Pregnánsan jelentkezik ez az ellentmondás a zöldövezetbe, természetközeibe települt lakóparkok esetében. A közepes és alacsony státusú lakóparkok esetében kezdetben gyakran jelentkeztek minőségi problémák. Az ingatlanfejlesztők és építőipari cégek közti versenynek
