Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
Előszó
8 Előszó A jelen kötetben szereplő válogatás összeállításakor a szerzőt az a szándék vezette, hogy Budapestet a középpontba állítva az új- és jelenkori várostörténet lehetséges témáinak és módszereinek széles skáláját vonultassa fel. A kötet tanulmányai három tematikus blokkba szerveződnek. Az első részben közölt írások révén feltámlnak Budapest egy történelmi városnegyedének átalakulásai. Az olvasó megtudhatja, milyen volt a Belső-Erzsébetváros jellegzetes társadalma a 19-20. század fordulóján, és többszöri átrétegződés után hogyan alakult át a helyi társadalom az 1970-es évekre. A második tanulmány a második világháború utáni korszak társadalmi folyamatait az épített környezettel való összefüggésben elemzi. A Belső-Erzsébetváros kapcsán azt járja körül, hogy mi módon hatott az államszocialista korszak várospolitikája Budapest belső kerületeire, hogyan változott meg a történelmi lakónegyedekkel, régi bérházakkal kapcsolatos attitűd az 1970-es és 80-as évek során, és hogyan indult meg a Kádár-korszakban a városrehabilitáció. Az első blokk negyedik tanulmánya révén a lakótelepek és a mai lakóparkok problematikájába nyerhet bepillantást az olvasó. A modem lakótelepek, ha úgy tetszik, a Kádár-korszak emlékművei. Ma már ugyanúgy Budapest örökségéhez tartoznak, mint az 1914 előtt vagy a Horthy-korszakban épült lakónegyedek. A jelen korszak egyik nagy dilemmája, hogy mit kezdjen ezzel az örökséggel; a lakótelepekkel és a mai lakóparkokkal foglalkozó műveknek, amint a tanulmány bemutatja, ez az egyik központi kérdése. A tárgyalt művekhez kötődően a review article műfaját követő írás egyben a mai városfejlődési anomáliák egy részét is áttekinti, és reflektál a rendszerváltozás utáni korszak lakónegyed-építési gyakorlatának problémáira. A második rész tanulmányai a városi kultúrák, szubkultúrák, közösségek kérdését járják körül egykori jeles művészekhez és az utókor számára ismeretlen egykori városlakókhoz kötődve. Az első írás két vezető művész, Stróbl Alajos szobrász és László Fülöp festőművész kapcsán azt mutatja be, hogy a művészek önreprezentációja hogyan vált a dualizmus kori Budapest nagyvárosi kultúrájának jellegzetes részévé, és hogyan járultak hozzá a művészek a városi térben zajló ünnepségek, ceremóniák hagyományainak kialakulásához. A második tanulmány fókuszában az áll, hogy hogyan látta Jókai Mór saját korának Budapestjét, és hogyan ábrázolta - a hangsúlyt éppen a jeles eseményekre és ceremóniákra helyezve - a főváros társadalmának életét a korszak egy reprezentatív könyvsorozatában. A harmadik írás a Belső-Erzsébetváros helyi társadalmát szubkultúraként értelmezve az egyes csoportok és egyének közötti kötődéseket vizsgálja, rávilágítva a felekezeti csoportok, közösségek egymással való szoros kapcsolatára. Az elmúlt száz év magyar történelmének egyik legtragikusabb korszakára koncentrálva arra keresi a választ, hogyan szenvedte meg a lokális társadalom az 1938 és 1945 közötti éveket, hogyan törtek meg a helyi közösség korábbi tradíciói, és a jogfosztás, a gettósítás, valamint a háborús események hogyan indították el ebben a korszakban a városrész társadalmának mélyreható átalakulását.
