Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
I. Az öröklött város - Terra recognita vagy terra incognita? A lakótelepek és lakóparkok legújabb magyar irodalmáról
84 Az öröklött város Cséfalvay könyvének nagy erőssége éppen a globális látószög és a komparatív jelleg. A nemzetközi tendenciák áttekintése során a szerző a lakópark-kérdés új keletű irodalmáról is bőséges összefoglalást nyújt; a jegyzetapparátus külön figyelmet érdemlő ajánlott olvasmányként is felfogható. Az egyes fejezetek egy-egy kérdéskör kapcsán vetik össze egymással az amerikai, magyar és egyéb példákat. Ami a magyar anyagot illeti, Cséfalvay jelentős részben arra a budapesti és Budapest környéki lakóparkokat magában foglaló adatbázisra épít, amelyet saját maga hozott létre az ingatlanfejlesztő társaságok honlapjain közölt információk alapján. Egyes fejezetekben forrásként szolgálnak az ingatlanfejlesztőkkel, építtetőkkel készült interjúk, más fejezetek pedig erőteljesen támaszkodnak azokra a - nem ritkán polemikus - cikkekre, amelyek az elmúlt tíz-tizenöt évben a magyar általános és szaksajtóban jelentek meg a lakóparkokkal kapcsolatban. Cséfalvay nagy figyelmet szentel azoknak az okoknak, amelyek a lakóparkok kialakulásához vezettek. Az Egyesült Államokban, ahol Cséfalvay szerint a lakóparképítés a lakónegyed-építés uralkodó formájává vált az utóbbi másfél évtizedben, az elővárosiasodás (szuburbanizáció) korábban főleg családi házas övezetek kiépülését jelentette. A 90-es években azonban ezek a kertes elővárosok egyre kevésbé tudták megőrizni homogén (értsd: fehér és középosztályi) jellegüket; egyre több alacsonyabb státusú, valamely kisebbséghez tartozó lakó költözött be, és megjelentek itt is a jellegzetes nagyvárosi problémák. Erre született meg válaszként a zárt fallal körülvett lakópark, a közép- és felső középosztálybeliek elkülönülésének új formája. A lakópark angol elnevezése, a gated community az ingatlanpiaci szóhasználatban is elteijedt kifejezés lett, mely a fallal körülvett jelleget, a zártságot és az azzal együtt járó biztonságot hangsúlyozza. A Cséfalvay által idézett Setha Low amerikai antropológus szavaival: „A biztonság, a védelem és a közösség iránti vágy [...], valamint az igény, hogy hozzánk hasonló emberek közelségében éljünk, mert félünk »másoktól« és a bűnözéstől [...] az emberek többségénél a zárt lakóparkba való költözés legfőbb motívuma.”4 A menekülés, mint motívum, Cséfalvay szerint a magyar lakóparkok kialakulásában is szerepet játszott. Ela jellegüket tekintve nem is látja egyformának az amerikai és a magyar lakóparkokat, az oda költözők motivációit elemezve számos párhuzamot vél felfedezni. A városokból a lakóparkokba való kivonulás az Egyesült Államokban a tiltakozás egy formája: ti. tiltakozás a kudarcot vallott önkormányzati várospolitika ellen, valamint az ellen, hogy a tehetős városlakók mások helyett is finanszírozzák a helyi infrastruktúrát. Nincs ez másképp nálunk sem: „...Budapesten és agglomerációjában egy hibás politikára adott (sic) tömeges kivonulásnak vagyunk tanúi. Ma már több tízezren 4 Cséfalvay 2008.69. p.
