Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
I. Az öröklött város - Terra recognita vagy terra incognita? A lakótelepek és lakóparkok legújabb magyar irodalmáról
Terra recognita vagy terra incognita? 83 tekintve rendezettek, „esztétikusak”, a homlokzatok és enteriőrök kialakítása pedig nagyjából megfelel a mai építészeti ízlésnek. Úgy tűnik, hogy ezek a pozitívumok a lakóparkot választók szemében legalábbis eleinte, a lakás megvásárlásakor kompenzálják a kis alapterületből adódó hátrányokat. Nagy kérdés persze Csizmady szerint, hogy mi lesz majd a lakóparki lakásokkal az évek múltával. Mennyit fognak érni a lakóparki lakások tíz vagy húsz év múlva, akkor, amikor gyakran előnytelen adottságaikat nem kompenzálja már a friss vakolat illata, és amikor ezek az ingatlanok a használt lakások piacán lesznek kénytelenek versenyezni a többi „régi építésű” kategóriával? (Létezik olyan vélemény is, mely szerint az 19-20. század fordulóján épült bérházak legalább „szépen öregszenek”, míg az új társasházaknak épp ez a gyenge pontja; az előbbieknek az idő előrehaladtával a patinája nő, mig az utóbbiaknak csak a lehasználtsága.) Kérdés az is, hogy mi történik majd azzal a nagyszámú, lakóparkban élő polgárral, aki végül kénytelen lesz feladni nett és divatos, ámde zsebkendőnyi otthonát, amibe ráadásul maga és felmenői összes megtakarítását beleölte? Csizmady szerint könnyen elképzelhető, hogy a nagyobb lakásra vágyó, ám anyagi lehetőségeikben korlátozott lakóparkiak jelentős hányada a magasabb presztízsű lakótelepek felé orientálódik majd. Ez a forgatókönyv már csak azért is lehetséges, mert a szerző által elemzett survey-k tanúsága szerint a ma lakóparkban élők 25-50%-a hagyományos építésű vagy panellakótelepről költözött oda; ők részesítik leginkább előnyben a telepszerű életformát. A lakóparkok igen jelentős részben a lakótelepek jobb anyagi helyzetű, felfelé mobil lakosságát szívják fel, mégpedig gyakran azokét a lakótelepekét, amelyek ugyanabban a kerületben, városrészben fekszenek. A lakótelephez való visszakanyarodás, ha visz- szalépésnek tűnik is, kényszerhelyzetben logikus megoldás lehet. Csizmady kutatásainak fényében tehát lakótelep és lakópark nem úgy fest, mint két külön univerzum, hanem inkább úgy, mint két, egymással összehasonlítható és egymással kapcsolatban álló világ, amelyek között mindkét irányba lehetséges az átjárás. * * * Cséfalvay Zoltán Kapuk, falak, sorompók. A lakóparkok világa című könyve (2008) elsősorban a lakóparkok jelenségét tárgyalja, bár a lakótelepekkel való összehasonlítás kérdését ő sem kerülheti meg. A geográfus-közgazdász szerző könyvének fő célja annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy milyen társadalmi és gazdasági igények hívták életre világszerte a lakóparkot mint település-szerveződési formát, és hogyan adaptálódott ez a forma Magyarországra. Cséfalvay tudatosítja, hogy a lakópark globális jelenség. Sőt, mi több, az ezredforduló körüli városfejlődés egyik domináns fejleménye világszerte: az újonnan épülő lakónegyedek egyre gyakrabban öltik városi vagy elővárosi zárt lakópark formáját.
