Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
I. Az öröklött város - Terra recognita vagy terra incognita? A lakótelepek és lakóparkok legújabb magyar irodalmáról
Terra recognita vagy terra incognita? 81 A fenti paraméterek alapján a budapesti lakótelepek helyzete igen vegyes képet mutat. A lakótelepek egy része továbbra sincs végveszélyben, és még mindig sokak szemében aránylag kedvelt célpont. Ilyen például a XI. kerületi Gazdagréti, vagy a III. kerületi Pók utcai lakótelep. Relatíve magas státusúak továbbá a nagypaneles korszak előtt épült egyes lakótelepek (például a IX. kerületi József Attila, vagy a XI. kerületi Lágymányosi lakótelep). A lakótelepek másik része ugyanakkor elindult a gettósodás útján. A legalacsonyabb státusú lakótelepeken, például a XVIII. kerületi Havannán az iskolázottsági mutatók rosszabbak, a diplomások aránya alacsonyabb, a vagyoni-jövedelmi szint kedvezőtlenebb, a munkanélküliség pedig magasabb, mint a közepes vagy magas státusú lakótelepeken. Az ott élők többsége, az előbbi okokkal összefüggésben, egyfajta csapdába került: továbblépni, elköltözni nem tud, például mert nem juthat hozzá az ehhez szükséges bankhitelhez, az önkormányzattól egykor megvásárolt lakását értékesíteni pedig igen nehezen tudná. Csizmady jól látja, hogy a lakótelepek további leszakadása, státusromlása szempontjából a megoldást az épületek és környezetük felújítása, a rehabilitáció jelentheti, ám ennek megvalósítása nálunk, akárcsak a régió más országaiban, számos nehézségbe ütközik. Bár mutatkoznak Budapesten is biztató jelek, egyelőre kevés pozitív fejleményről lehet beszámolni. Ezért is lett volna fontos, hogy a lakótelepek rehabilitációjával foglalkozó részben a szerző kitekintésképp idézzen néhány sikeres példát más posztszocialista országok lakótelep-felújítási tapasztalataiból. A könyv második felében a lakópark-jelenség amerikai mintáinak és a lakópark nemzetközi sikerének rövid áttekintése Csizmadynál arra szolgál, hogy megalapozza a szerző e részben megválaszolandó alapkérdéseit: a magyarországi változatoknak mennyiben van köze a lakópark tipikus amerikai mintáihoz? Miben ragadhatok meg a hazai lakóparkok sajátosságai? Célkitűzései között szerepel továbbá az egyes lakóparktípusok elkülönítése, valamint a különféle jellegű, státusú lakótelepek helyzetének, lakosság-összetételének elemzése azokkal a módszerekkel, amelyeket munkatársaival a lakótelepek esetében alkalmaztak. Csizmady következtetései a következőkben foglalhatók össze. A budapesti lakóparkok zöme - egy-két korai példától eltekintve - nem a klasszikus amerikai típusú luxuslakóparkok mintájára épült. Magyarország vagyoni elitje szemében a lakópark, mint forma, nem vált igazán kedveltté. Zömében a középosztály települt lakóparkokba, a felsőközéptől az alsóközépig. Csizmady rámutat, hogy mivel Magyarországon a lakóparkokba költözők zöme legalábbis részben komolyabb hitelből finanszírozta lakását, akkora adósságterhet vállalt, ami mellett a lakóparki luxusszolgáltatások nagy részét - és az azokkal járó, potenciálisan igen magas közös költséget - már nem tudja megfizetni. így az építtetők ezeket az elemeket a lakóparkok többségéből kihagyták. A lakóparkok státusa - akárcsak a lakótelepeké - függ a lakópark helyétől: a városrész presztízse, a környék állapota erősen befolyásolja az egyes lakóparkok presztízsét.
