Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
Előszó
ELŐSZÓ A várostörténet híd a város múltja és a város jelene között. Mindaz, amivel a várostörténész foglalkozik, a ma élő városlakók számára örökség, a szó legtágabb értelmében véve. Igaz, sok múlik azon, hogy a város lakói, irányítói és formálói mikor mit akarnak kezdeni ezzel az örökséggel. A múltból öröklött adottságok nagymértékben meghatározzák a város mindenkori jelenét; a mai nagyvárosi problémák ezért nem érthetők meg a történeti előzmények ismerete nélkül. Nem véletlen, hogy a várossal foglalkozó különféle tudományok manapság kölcsönösen nyitottak egymás iránt. Egyrészt gyakran nehéz és értelmetlen is a „történeti” és a „kortárs” között mesterséges határt húzni. Másrészt a várostörténet nem zárkózhat el attól, hogy kortárs városi problémákkal foglalkozzon, ahogyan a többi diszciplínának is szüksége van arra, hogy az általa vizsgált problémák történeti gyökereit kutassa. Nem létezhet városszociológia társadalomtörténet nélkül, hiszen a mai társadalmi jelenségek nem érthetők meg, ha történelmi előzményeik nem ismertek. Nem létezhet várostervezés, urbanisztika sem történelmi alapok nélkül; a mai urbanistának foglalkoznia kell az elődök várostervezési gyakorlatával, hiszen a mai városi problémák nagyon gyakran éppen a múlt várostervezési gyakorlatából következnek, annak terhes örökségeként maradtak ránk. Egyetlen példával élve: a budapesti belváros mai problémái sokszorosan történetiek. Következnek abból, hogy hogyan alakult ki a pesti városmag a történelem során; következnek abból, hogy hogyan építették át ezt a városmagot a 19-20. század fordulóján; de következnek abból is, hogy a szocialista korszakban a várostervezőknek mi volt a szándéka ezzel a belvárossal, hogyan alakították ki annak főútvonalait, autóforgalmát, tömegközlekedését. A múltbeli koncepciókat felülírni, a múltból örökölt kedvezőtlen adottságokkal együtt élni vagy azokat felszámolni sokszor rendkívül nehéz. A várostörténet komplexitását az adja, hogy a város múltjának, örökségének mindegyik dimenziójával foglalkoznia kell. A város fizikai terével, annak múltból ránk ha- gyományozódott, egymásra rakódott rétegeivel. A városi térnél nehezebben megragadható, nehezebben dokumentálható egykori városi társadalommal, amelynek múltbeli mintái minden törés és átalakulás ellenére máig kitapinthatóak. A városban lezajlott egykori eseményekkel, amelyek olykor ikonikus mivoltukban őrződnek meg az utókor számára. Végül a mindezeket felölelő emlékezettel, mely vagy dokumentumokban, vagy a városlakók egyéni és kollektív emlékeiben ölt testet. A tér, a társadalom, az események és az emlékezet dimenzióit a várostörténésznek egymással való kölcsönhatásukban kell megértenie és olvasói számára érthetővé tennie.
