Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
I. Az öröklött város - Bérházvilág 1970-ben. Egy belső-erzsébetvárosi ház társadalma és lakásviszonyai
Bérházvilág 1970-ben. Egy belső-erzsébetvárosi ház... 57 nagymértékben hozzájárult a házak állagromlásához és ahhoz, hogy a gangos bérházakban élők egyre kevésbé érezték magukénak otthonaikat. A lakóházak karbantartását és - szerencsés esetben - tatarozását is központosították, azt a kerületi Ingatlankezelő Vállalatok végeztették. A lakók maguk nem kezdeményezhettek komolyabb házfelújításokat és nem oldhattak meg semmit önerőből. Még a tanácsi lakásokon belüli önerős infrastrukturális korszerűsítés (például fürdőszoba és WC kialakítása, csövek és vezetékek cseréje) is nehézkes volt, és tömegesen csak az 1980-as évek elején, az 1983. évi lakástörvény életbe lépése után vált jogilag lehetségessé.3 A lakók tehát a tanács és a kerületi IKV jóindulatától függtek, és a korszak nagy részében szinte reménytelennek tűnt, hogy befolyást tudjanak gyakorolni saját lakókörnyezetükre. A bérházas negyedekben más tekintetben is akadálytalanul érvényesülhetett az állami/tanácsi lakáspolitika; a házak lakónépességére, a háztartások lakóösszetételének alakulására és ezen keresztül az életviszonyokra - azaz az emberek legprivátabb szférájára - a hatalom erős befolyást gyakorolt, különösen a Rákosi- és a korai Kádár-korszakban. Ez a hanyatlás jeleit mutató világ bizonyos tekintetben őrizte régi jegyeit, bizonyos tekintetben viszont erőteljesen megváltozott a polgári korszakhoz képest. Jelen tanulmány célja bemutatni a változásokat, és górcső alá venni Budapest egy jellegzetes bérházas kerületének mikrotársadalmát a Kádár-korszak derekán. Az itt következő elemzés tárgya egy VII. kerületi, Klauzál téri bérház lakóközössége és lakásállománya az 1970. évben. E bérház, valamint a vele szomszédos lakóépületek társadalmának mikroszintű vizsgálatát, a lakások adottságainak és átalakulásának feltérképezését egy eddig teljességgel kiaknázatlan forrás teszi lehetővé: az 1970. évi népszámlálás lakás- és személyi kérdőíveinek elemzése.4 A forrásanyag bemutatása. Az 1970-1990. évi népszámlálások felvételi ívei mint társadalom- és várostörténeti források A Kádár-kori népszámlálások anyagából szerencsés módon fennmaradt az 1970., 1980. és 1990. évi népszámlálások felvételi íveinek egy része.5 1970-ből, 1980-ból, illetve 3 Lampel É. - LAMPEL M. 1998. 32. és 86-87. 4 A lakások adottságait rögzítő adatfelvételi ív neve 1941-ben és 1945-ben lakásív, 1970-ben és 1980-ban lakásösszeíróív, 1990-ben pedig lakáskérdőív. Tanulmányomban az egyszerűség kedvéért mindenütt a lakásív szót használom. 5 Ezúton mondok köszönetét Kovács Csaba történész-levéltárosnak, aki 2011-ben a Magyar Országos Levéltár munkatársaként, a KSH anyagok referenseként felhívta a figyelmemet erre a páratlan forrásanyagra, és felbecsülhetetlen segítséget nyújtott a még csak nagyjából rendezett anyag átnézésében. Kovács Csabának tanulmányom első változatához fűzött szakmai megjegyzései szintén sokat segítettek. Ugyancsak köszönet illeti Dr. Majtényi Györgyöt, aki a Magyar Országos Levéltár akkori főosztályve- zetőjeként elérte, hogy a háromnegyedes, illetve négyötödös selejtezés után megmaradt anyag a KSH-tól
