Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
I. Az öröklött város - Terhes örökség. A történelmi lakónegyedek problémája a Kádár-korszakban a Klauzál tér és környéke példáján
Terhes örökség. Budapest történelmi lakónegyedeinek problémája... 47 közlekedési hálózat szükséges felújítását, a közlekedési rend indokolt módosítását, a parkolási lehetőségek bővítését.”35 A „nyílt várospolitika”: paternalista várostervezés vonzóbb köntösben, vagy a helyi autonómia újjászületésének kezdetei? Az 1980-as évek elején meginduló belső-erzsébetvárosi rehabilitációs kísérlet kapcsán több dologra is érdemes felhívni a figyelmet. Egyrészt, bár a folyamatot az akkori hatalmi struktúra szabályainak megfelelően felülről vezérelték, a kerületi párt- és tanácsi vezetés abban aktív kezdeményező szerepet játszott, és a kerületi szervek, különösen az IKV a tényleges megvalósítás során meglehetősen nagy önállóságra tettek szert. Másrészt az addigi várospolitikához képest új vonás, hogy a lakosságot a kerületi vezetés igyekezett minél inkább bevonni a városrehabilitáció folyamatába. A továbbiakban az erzsébetvárosi kísérletnek ezt a két vonását veszem tüzetesebb vizsgálat alá. A tények ismeretében nem kérdés, hogy a belső-erzsébetvárosi rehabilitáció hivatalosan felülről kapott zöld utat. Igaz ugyanakkor az is, hogy a kerületi tanácsi és pártvezetés, bár teljes mértékben igazodni látszott a hatalmi struktúrához és az ötéves tervek kereteihez, igyekezett minél nagyobb önállóságot kivívni a rehabilitációs program megvalósítása tekintetében.36 Végül valóban az történt, hogy a főváros csak jóváhagyó és koordináló szerepet játszott a folyamatban, a tényleges szervezés és lebonyolítás a kerület kezébe került.37 Az erzsébetvárosi erőviszonyok alakulását jól tükrözi a már idézett 1983-as tanácsi jelentés: „A Fővárosi Tanács 646/1976. sz. határozatában intézkedett arról, hogy a rehabilitációs tevékenységet a VI. ötéves terv során meg kell kezdeni, majd a 239/1978. sz. határozatával rehabilitációs területként kijelölte a Népköztársaság útja, Lenin krt., Rákóczi út, Tanács krt. által határolt városrészt. Ennek megfelelően elkészült, majd - széles körű társadalmi megvitatás után - 1980. október 10-én jóváhagyásra került a terület részletes rendezési és ellátási terve. A rendezési terv készítésével párhuzamosan 35 Jelentés a rehabilitációs feladatok időarányos végrehajtásáról c. dokumentumban. Készült a VII. kér. Tanács megbízásából, beteijesztve a VII. kér. PB és kibővített ülésén, 1983. IX. 20. BFL XXXV.12.a.3. 176. őe. 3. p. 36 A kerületi Pártbizottság, a kerületi Tanács és a Hazafias Népfront 1981. június 10-i együttes ülésének állásfoglalásában a következő szerepelt: „A rehabilitációról: a legfontosabb feladatunk a 15-ös tömb rehabilitációjával kapcsolatban van. 1/ Biztosítani kell azt, hogy e napirend tárgyalására a Fővárosi Tanácsnál sor kerüljön, önálló pontként; 2/ a reális tervezést biztosítani kell és figyelembe kell venni a különböző kedvező feltételeket (például a pénz biztosítva van). 3/ Szükséges, hogy mint kísérlet kerüljön a döntésbe és a kísérletezésre a megbízást az IKV kapja meg. 4/ Biztosítani kell, hogy a FOBER-nél kísérletképpen létrejöjjön a rehabilitációs iroda, mely - a többi között - szervezi a 15-ös tömb rehabilitációját.” Jegyzőkönyv, 1981. június. 10. BFL XXXV.12.a.3. 163.őe.2.p. 37 A kerületek serepe tekintetében ugyanez a modell érvényesült más, a rehabilitációban részt vevő kerületek esetében is. TOMAY 2007. 335. p.
